Az aktuális gazdasági válság, szinte minden emberre gyakorol valamely hatást. Maga a válság szó is tükrözi, hogy egy már nem működő folyamat változására van szükség. A gazdasági válság helyzet mögött meghúzódó egyéni sorsok, érzések és lelki problémák pszichológiai vetületével érdemes foglalkozni, mert nagyon sok esetben hatékony segítséget nyújthat a továbblépés, adaptív megoldások megtalálása felé.
Pszichológiai értelemben a válság vagy krízis valamely korábbi, viszonylagos egyensúlyi állapot felborulását jelenti. Ugyanakkor emellett mindig magában foglalja ez az állapot egy új egyensúlyi állapot megteremtésének lehetőségét is. A krízis helyzet, az egyén megküzdési módjától függően egyrészt jelenthet veszélyt a személyiség szempontjából, kóros reakciókkal és pszichológiai, pszichiátriai problémákkal ( pánik rohamok, súlyos pszichés állapotok, alkohol-/drogfüggés, öngyilkosság). Ha ezekre utaló jelet észlel magán valaki, vagy a környezetében élő emberen véli felfedezni, mindenképp keressen fel szakembert.
De ugyanakkor a válság jelenthet lehetőséget is , azáltal, hogy az egyén új megküzdési módokat, erőforrásokat talál, amelyeket az aktuális problémán, élethelyzeten túl,a jövőbeli problémák, élethelyzetek kezelésére is használ.
A legfontosabb tényező az, hogy maga az egyén hogyan gondolkodik az adott problémáról, hiszen azzal, hogy mire, hogyan fókuszál óriási különbségek lehetnek ugyanazon probléma megküzdésében. A válság megküzdésének leghatékonyabb módja az egyéni eszköztár, megküzdési mechanizmusok erősítése, és a társas támogatás igénybevétele. Ezek olyan segítségek, amik az egyénen múlnak, így a környezettől függetlenül képesek hatni. Ha a krízis helyzetre úgy tekintünk, mint az eddigi működésünk, gondolkodásunk és viselkedésünk nem megfelelő voltának jelzőjére, akkor képessé válunk átgondolni, hogy a saját oldalunkon mi az amit tehetünk jelenlegi állapotunk megváltoztatására. Sok esetben a negatív élethelyzetek megélése mozgósít olyan erőforrásokat, amelyek használatával kedvezőbb kimenetelű helyzetbe kerülünk. És ráeszmélve ezekre az erőforrásainkra, az élet számos más területén lévő helyzetekhez sikeresebben tudunk alkalmazkodni.
A krízis helyzetben lévő ember jellemzője, hogy figyelme leginkább a problémára irányul, szorongások, félelmek gyötrik, és érzelmeit kevéssé tudja kontrollálni. Nem lát magára vonatkozó jövőképet, emberi kapcsolatait nem megfelelően értékeli,és kevéssé hatékony a mindennapi tevékenységeiben. Alapvető kérdés a bizalom, önbizalom megingása. Sokan úgy érzik átláthatatlan, kilátástalan a helyzet, és ez az érzés egy folyamatos problémafókuszt, borúlátást és önsajnálatot eredményez. Nagyon fontos ilyenkor, hogy ebből a gondolkodásmódból ki tudjon fordulni az adott személy és a problémán való keserű gondolkodás helyett, a megoldási utakat vegye számba, és cselekedjen.
A megfelelő megküzdés mozgósításához, fontos számba venni, van e olyan személy a környezetében, aki segíthet - akár azzal, hogy meghallgatja, új nézőpontokra nyitja rá a szemét. Sokszor az ismerősök, rokonok képesek rámutatni az egyénben rejlő lehetőségekre, készségekre és képességekre, ami az önbizalom és önbecsülés helyreállításának szempontjából alapvető. Ha nincs, olyan társas kapcsolatrendszer, aki segíthet, mindenképp érdemes szakembert felkeresni, sokszor néhány alkalom is elegendő, hogy ne lássa olyan borúsan a helyzetet. Érdemes figyelmet fordítani mindarra, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, ahelyett, hogy csak a problémákra fókuszálunk. Támaszt találhatunk a családban, barátokban,- ez segíthet abban, hogy nem vagyunk egyedül, együtt könnyebben megküzdünk a problémákkal. Minél több emberrel osztjuk meg a problémát, annál több nézőpontra hívhatják fel a figyelmünket, és annál több lehetőséget kaphatunk a megoldásra. A másoknak kifejezett érzések segítenek a belső egyensúly helyreállításában. Fontos, hogy átgondoljuk, mi az egyéni felelősségünk abban, hogy ilyen helyzetbe jutottunk, hol kellene, és hol tudunk változtatni, mi kell ahhoz, hogy változtassunk. Ha mindig mástól várjuk a segítséget, kiszolgáltatottak leszünk, és nem fogjuk mozgósítani saját erőforrásainkat. Pszichológiai értelemben az ismeretlen helyzetek félelmetesek, bizonytalanok, így sokszor ragaszkodunk a már jól ismert, biztoshoz, még akkor is, ha egyértelműen nem a jó megoldást képviseli. Érdemes tudatosítani, hogy az ismeretlen helyzet, csak az első lépés megtételéig ismeretlen, és fokozatosan egyre nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat benne. Érdemes alternatívákat felállítani, terveket készíteni, információkat gyűjteni.
Fontos, hogy testi és érzelmi szinten is próbáljunk meg egyensúlyt növelni - sportoljunk, ez stresszel való megküzdésben is hatékony segítség, figyeljünk oda az étkezésünkre. Tereljük el a figyelmünket a válság negatív hatásairól, keressünk olyan tevékenységet, ami lelkesít, mozgósít bennünket, így könnyebben hangolódik rá a szervezet a jövő pozitívabb elképzelésére. Az önmagunkban, vagy felsőbb hatalomban való hit is sokat segíthet abban, hogy leküzdjük a nehézségeket. Minél nagyobb az önismeretünk, minél jobban beazonosítjuk nem megfelelően működő viselkedéseinket, gondolkodási mintáinkat, annál nagyobb lehetőséget kapunk arra, hogy egyéni életünket a számunkra legmegfelelőbb irányba tereljük. Fontos, hogy merjük felismerni, és kimondani a saját felelősségünket, mert ezáltal kaphatunk kulcsot a jövőbeli helyzetek átírásához.
Minarik Annamária
Pszichológus, Ügyvezető Igazgató
Pszicho Sapiens Management Consulting Kft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése