2012. január 23., hétfő

Hallgassunk, hallHassunk jó zenét!

by Csermely Péter



Az vagy, amit megeszel…szól a régi mondás, s ez bizony a szellemiekre is vonatkozik. „Megeszem” az általános rosszkedvet, a mindennapok közhelyeit, eltűröm, hogy változatos eszközökkel manipuláljanak, kifinomult módszerekkel, „tudományos” megalapozottsággal.

Igy már nem is veszem észre, mit hallok akaratlanul, kéretlenül, az élet szinte minden percében. Híg, silány, ordító zenéket, ostoba szövegeket, egyen-hangszerelést, kompozíciós vacakságot – a színvonaltalanság, az izléstelenség, a hangzavar lassan már fel se tűnik, gyerekeink ezt a szellemi környezetszennyzést tartják normálisnak. Próbáljunk harcolni egy másfajta akusztikus környezetért, hallgassunk minőségi, harmóniát sugárzó, gondolatébresztő, emberi muzsikát, és vegyünk rá mindenkit, aki tehet ezért, hogy lépjen ez irányba!




Régi tudásunk, hogy a zene hatással van a pszichére, ezáltal szervezetünkre, egészségünkre is. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a jól kiválasztott zene harmonizálja, egyensúlyba hozza csodálatosan felépített, hihetetlenül bonyolult idegrendszerünket, ezáltal gondolkodásunkat, viselkedésünket, tágabban véve értékrendünket, döntéseinket. A régi mesterek tanították és műveikben felhasználták a zene elemei - a hangnemek, hangszerek, szerkezetek, dallamfordulatok, ritmusok, dinamikai fokozatok, egyéb kompozíciós összetevők - testi és lelki hatásait. Hallatlanul nagy - és mérhető, kimutatható - eredményei vannak a zeneterápiának, gyereknél-felnőttnél, a hallgatástól az egyéni- és együttjátszásig használhatók fel a zene-keltette benyomások. Ezeket ki kellene használni és javunkra fordítani!



Indítsunk kampányt, hogy az üzletekben, szállodákban, éttermekben, fürdőkben, intézményekben, ahol idáig sokadrangú könnyűzenét hallgattattak velünk, ezentúl játsszanak le értékes, szinvonalas zenéket: klasszikusokat, népzenét, jó jazzt. Próbálják ki, és teszteljék az emberek véleményét. Ahol ezt már megtették, egyértelműen pozitív eredményt kaptak! Várjuk az ötleteket, tanácsokat, tapasztalatokat, felajánlásokat!

Horváth Anikó

info@clavicembalo.hu




Forrás

2012. január 21., szombat

Háttér Kép

http://utolag.com/HatterKep0119.htm

Bogár László közgazdász - Bayer Zsolt - Boros Imre közgazdász

A beszélgetések középpontjában többnyire gazdasági és pénzügyi folyamatok állnak, 


kiegészítve társadalmi szociológiai kérdésekkel is. 

2011. július 2., szombat

Táltos Kézműves Tábor Szárhegyen

Lent jártunk Szárhegyen, a Táltos Kézműves Tábor záróeseményén. A nyolc nap alatt elkészült művek egy részét az alábbi képeken láthatjátok.

2011. július 1., péntek

Gazdasági érvek a Székely fejlesztési régió mellett

Románia 2010-es GDP térképe

'Ha szemügyre vesszük Románia 2010-es GDP térképét, világosan kiderül, hogy Kovászna és Hargita megye korántsem tartoznak a szegény megyék közé. Nem tartoznak a leggazdagabbak, de a legszegényebbek közé sem. Romániában mindössze hét gazdag megye van, ezek között van Arad, Temes, Kolozs és Szeben. Az átlagosan teljesítő megyék között találjuk Kovászna és Hargita megyéket.'

'Az Európai Unióban a fejlesztési régiók kapcsán uralkodó elv a régiók közötti különbségek kiegyenlítése. Ebből következik, hogy Kovászna és Hargita megyének kétszeres hátrányt jelentene Brassó megyével egy régiót alkotni. Egyrészt a két megyébe kevesebb pénz jön a fejlettebb Brassó elszívó hatása miatt, másrészt eleve kevesebb pénz jönne hozzánk, mivel cél a szegényebb régiók felzárkóztatása.'

'Tény, hogy a közigazgatási átszervezés tíz évvel vinné előbbre az országot, amennyiben a szubszidiaritás elve valóban érvényesülne és az önkormányzatok nemcsak hatásköröket kapnának, de forrásokat is a hatáskörök mellé.' 

Forrás:

2011. június 30., csütörtök

A paraszt és a szamár

 
 Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, hogy mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat amúgy is ideje lenne már betemetni: nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, hogy mi történik, és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált. Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje az, hogy mindez rázd le magadról, és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút akkor, ha nem adod fel, és nem állsz meg! Rázd meg hát magad, és lépj egyet feljebb.

2011. június 29., szerda

Életstratégiák a bizonytalanság korában - Hankiss Elemér

Hankiss Elemér a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének korábbi igazgatója, jelenleg számos külföldi egyetem vendégprofesszora. Az utóbbi években érdeklődése a globális civilizációs kérdések felé mozdult el, de továbbra is folyamatosan kommentálja a hazai társadalomfejlődés problémáit.
 Forrás

2011. június 27., hétfő

Bukik az Euró? - Tibor bá’ online


ewuró
Két hete az angol parlamentben az ellenzéki felszólalók tobzódtak annak ismertetésében, hogy az Eurónak annyi. Az amerikai, erősen nem mainstream hírportálok tömegesen jelzik, hogy az Euró napjai meg vannak számlálva. A múlt héten a Der Spiegel minden nap foglalkozott az Euróval, mígnem pénteken kerek perec kijelentette az egyik publicista (Henrik Müller) hogy ha az Euró bedől, akkor azért Németország lesz a felelős. Én meg úgy gondolom, hogy a régi közmondás most is érvényes, ami szerint, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Nos, a tét óriási. A beteg országokat egymás után mentették meg, most éppen Görögországon van a sor, de az összeg gigantikus. A teljes tartozás 350 milliárd Euró körül van. A németek eddig mélyen a zsebükbe nyúltak, de ebből már elegük van. Angéla Merkel több pénzt nem akar adni, de Obama a német kiszállást nagyon rossz szemmel nézi. Olyan rossz szemmel, hogy Merkel beadta a derekát, ami egészen biztos a vereségéhez fog vezetni a következő választásokon, mert a németek ezt nem fogadják el. Ahogy a görögök se fogadják el azt, amit a görög kormány megígért, cserébe az utolsó mentőcsomagért. De ez a csomag tényleg mentő? Aligha. Mindössze időben tovább tolja az összeomlást, és persze addig is tejelnek a „befektetőknek”.

Az angol közmondás szerint: Don’t throw good money after bad, vagyis: Ne dobj ki pénzt (az ablakon) a jelentkező vesztesség elkerülése végett. A kereskedelmi bölcsesség szerint a vesztességet le kell nyelni, mert az elkerülésének megkísérlése újabb kidobott pénzt jelent. Azaz, csak fokozza a vesztességet. Hogy most ezt a közmondást miért nem alkalmazzák, csak az isten tudja, meg esetleg én (is). Az ma már mindenki előtt ismert, hogy ezek a kölcsönök visszafizethetetlenek, akkor pedig valakinek vesztességet jelent. Éppen ez az, ki veszítsen. Ha nem segítik ki a görög államot, akkor a 350 milliárd Euró vesztességet azok a német, francia, angol és egyéb bankok könyvelhetik el, akik végső fokon birtokolják a görög kötvényeket. De, ha most a görögöket kisegítik….na kik? A német, francia, angol, stb. államok, akkor övék, illetve az ő adófizetőiké a vesztesség. A játék az egész világon arra megy ki, hogy ki nyerjen és kiveszítsen a nagy globális szabadpiaci kísérlet alatt, a nép vagy az oligarchák. És mivel a kormányok - természetesen kivétel nélkül - az oligarchák kezében (vagy inkább a szivar zsebében) van, a zászló nekik áll.

Bukik-e tehát az Euró vagy sem? Nem fog bukni, mert az oligarchák azon nem nyernének. A görög adósságválságot addig fogják az Euró Övezet állampolgárai finanszírozni, ameddig lehet. Ezután Görögország kiszáll az övezetből és visszajön a Drachma. Ezt követve a görög nép lesz megkopasztva, de alaposan.

Forrás: Tiborbá  

2011. június 23., csütörtök

A halász és a piackutató

A halász hazatér  fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.  
- ...és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós  flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy  viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el  tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és  onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy  bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év  alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a  kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a  szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi  a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy  forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a  barátaival zenélgetni egy kicsit...

2011. június 22., szerda

Hol lehet megtalálni a biztonságot ma?

Avagy: A boldogságkeresés utcái és zsákutcái egy bizonytalan és változó korban 
 
Az elmúlt évszázadokban a nyugati civilizációban élő ember biztonságigénye a sokszorosára nőtt. Az erre való törekvés persze természetes. Minden biológiai rendszer igyekszik stabilizálni a környezetét. De ez nem ad választ arra, hogy miért növekedett meg ennyire a biztonságigényünk mostanában. A munkamegosztás bonyolodásával egyre kiszolgáltatottabbak és gyámoltalanabbak lettünk. A világ összetettsége nagyságrendekkel megnőtt. Az élet felgyorsult. Az ember társadalmi hálózatainak egyre inkább kifejlődő túlkötöttsége olyan lavinaszerű folyamatokat is eredményez, amelyek átláthatatlanok és jósolhatatlanok. Mindezt a bizonytalanságot a különlegesre specializálódott média felerősíti, és egy olyan ország, mint Magyarország az átalakulások miatt még a többinél is erősebbnek éli meg.

A bejegyzés második felében tíz olyan cselekvési formát sorolok fel, amelyekkel csökkenthető a bizonytalanságérzetünk. Hogy melyikük utca és melyikük zsákutca? Erre általános választ nem lehet adni, a megoldások helyességét csak a konkrét helyzet döntheti el.

A bejegyzés után nagy örömmel közöljük Vereczi Andrásnak, az AEGON vezérigazgató-helyettesének [1] a hozzászólását.


Az elmúlt évszázadokban a nyugati civilizációban élő ember biztonságigénye a sokszorosára nőtt. Elfoghatatlanná vált a számunkra az, hogy mi, vagy a közeli ismerőseink meghaljanak, megbetegedjenek, életüket váratlanul kizökkentő események történjenek velük, avagy gyarapodás helyett szegényedés legyen a sorsuk. Az erre való törekvés persze természetes. Minden biológiai rendszer igyekszik stabilizálni a környezetét. A baktériumok biofilmeket [2] képeznek, az erdő fái földalatti mycorrhiza gombafonadékokkal [3] stabilizálják magukat, az állatok csordákba tömörülnek. Az a szint azonban, amit a biztonságra való törekvésben elértünk, éppen olyan megszaladási jelenség [4]nek tekinthető, mint amit Csányi Vilmos [5] írt le a túlzabálással, az édességőrülettel és még sok-sok mással kapcsolatban.


Miért növekedett meg ennyire a biztonságigényünk?
  • A munkamegosztás bonyolodásával egyre kiszolgáltatottabbak és gyámoltalanabbak lettünk. Egy mai városi ember (ha csak nem csöves) áramszolgáltatás, de ma már szinte akár internet tartós hiányában éhenpusztulna, és az északibb vidékeken előbb utóbb meg is fagyna. Ez valahol a mélyben tartós szorongással tölt el bennünket.
  • A világ összetettsége nagyságrendekkel nőtt meg akár csak az elmúlt évtizedekben is. Egyre kisebb szelete látható át, érthető meg azoknak a folyamatoknak, amelyek körülvesznek bennünket. Ma már szinte semmilyen olyan eszköz működését nem értjük maradéktalanul, amelyet minden nap használunk. Ha ezek az eszközök elromlanak, a megjavításukra egyedül esélyünk sincsen. Egyre kevesebb azoknak a társadalmi folyamatoknak a száma, ahol akár csak közelítőleg átlátjuk azokat a történéseket, amelyek valamilyen eredményhez elvezetnek, avagy azt meghiúsítják. Mindez tovább fokozza bizonytalanságérzetünket.
  • Az életünket érintő folyamatok gyorsulása olyan reakcióidőket vár el tőlünk, ahol a biztosan helyes döntések sokkalta több információt igényelnének, mint amennyit a felgyorsult idő még akkor is megszerezni enged, ha ez egyébként lehetséges lenne. Ez is elbizonytalanít.
  • A globalizáció, az ember társadalmi hálózatainak egyre inkább kifejlődő túlkötöttsége olyan lavinaszerű folyamatokat (pl. világgazdasági válságok) is eredményeztek, amelyek teljesen átláthatatlanok, sokszor megjósolhatatlanok, és így még jobban aláássák a biztonságérzetünket.
  • A kifejlődő globális éghajlatváltozás első jelei olyan időjárási extrémumokat hoznak (aszály, áradás, fagy- és hőségrekordok), amelyek a kiszámíthatatlanság egy újabb dimenzióját jelentik.
  • A fenti hatások kivételesen egyedi elemeinek legtöbbjét az átlag helyett a különlegesre kiéhezett média a sokszorosára erősíti fel. A különleges felnagyításával a média nagyságrendekkel növeli meg a bizonytalanságérzetünket.
  • Az olyan átalakuló helyzetben lévő országok, mint amilyen Magyarország, a fenti hatásokat még fokozottabb mértékben élik meg és szenvedik el.
 


A fenti, bizonytalanságnövelő hatások miatt a biztonságkeresés sokkal erőteljesebbé vált az elmúlt évtizedekben, mint bármikor korábban. Mi mindenben jelentkezik ez?
  • Felértékelődtek azok az egyformaságot igénylő csoportok, amelyek a bizonytalan világban biztos viselkedési és döntési minták adásával leveszik az eligazodás felelősségét az egyén válláról, és ezzel biztonságot adnak tagjaiknak. A szekták és félkatonai szervezetek térhódítása jelentős részt e hatásoknak tudható be.
  • Sokkal nehezebb az egyformaságot igénylő csoportoknál azoknak a közösségeknek (ide sorolom az igazi szereteten alapuló családokat) a kialakítása, amelyek a bizalmon és az egymás megsegítésén alapulnak. A változatos helyzetekre adott változatos reakciók a legtöbbször nagyon egyéni és nagyon felelős viszonyulást követelnek. Emiatt az ilyen közösségek száma – sajnos – annak ellenére sem nőtt ugrásszerűen, hogy egyre nagyobb igény lenne rájuk.
  • A fenti nehézségek miatt a nem egyénileg kiküzdött, hanem hivatalosan garantált szolidaritásnak számos olyan formája is erőre kapott, mint amilyenek a biztosítások, avagy a váratlan helyzetekre garantált megoldásokat adó erős állam.
  • A biztonságot az életünket meghatározó szabályok kiteljesítésével is növelni igyekszünk. Ilyen például a diplomáciában az egymást nagyon nem ismerő emberek közeledését segítő etikett. A szabálykerülés magas foka kis hazánkban ezt a biztonságnövelő elemet különösen túlfejlesztette, ami erőteljes túlszabályozáshoz és rendeleterdőhöz vezetett.
  • A biztonságra való törekvésnek az egyformaságot igénylő csoportvédelem pontosan ellenkező véglete is megfigyelhető. Ez a sajátosan paradox forma az előre menekülés stratégiája, amely a régi és könnyen bizonytalanná váló helyzetet egy olyanra cseréli fel, ahol a játékszabályokat az előre menekülők határozhatják meg, és így bebiztosíthatják a helyzetüket a követőkkel szemben. A GDP-növelési mánia egy része tehát biztonságnövelésből is fakad.
  • A biztonság az élettér redukciójával is elérhető. Ez a visszavonulási stratégia pl. az idős korban figyelhető meg, ahol az idősödő test egyre kiszámíthatatlanabb viselkedése a gazdáját az igen kevés rizikót jelentő legmegszokottabb cselekvési sorokba szorítja vissza.
  • A biztonságérzet növelésének a legáltalánosabb formája az ismeretek szerzése. Az Internet, az elburjánzott emberi kapcsolatrendszer, a média mind-mind ilyen információszerzési, biztonságnövelő stratégiának is tekinthetők.
  • A biztonság növelésének a látszólagos információk is fontos eszközei. Egyáltalán nem ismerem, de bebeszélem magamnak, hogy ismerem. Emiatt nem félek tőle. Ezzel a pszeudo-információs formával már az ősember is élt akkor, amikor megnevezte az őt körülvevő dolgokat. Van neve, emiatt ismerem, emiatt hatalmam van felette. Ez a voodoo jellegű önmegnyugtatás ma is igen gyakran megfigyelhető például az orvostudományban, illetve más, nagyon komplex és ezért nehezen megismerhető jelenségekkel foglalkozó területeken.
  • Az információszerzés biztonságnövelő szerepe a sokszorosára nőhet meg, ha az információkat a gazdájuk használja is. Ennek egyik legfontosabb formája az előre való átgondolás. Aki rendszeresen azon kapja magát, hogy cselekvések és viszont-cselekvések, válaszok és viszontválaszok ezreit gondolja át előre, az ennek a biztonságnövelő stratégiának egy igen intenzív alkalmazója.
  • A biztonság növelésének egy látszólagos, de igen hatékony módja az, ha eltereljük a figyelmünket a bizonytalan dolgokról. A hobbikba, cselekvési és pótcselekvési formák sokaságába való menekülés nagyon gyakran ilyen szerepet tölt be. Számos embertársunk életében a túlhajszolt szex is bizonytalanságcsökkentő cselekvésként jelentkezik.
Forra's

Átalakulás

Kedves blogolvasók,

Amint bizonyára észrevettétek a blog sablonját megváltoztattam, egy egyszerűbb, áttekinthetőbb oldalt akartam. A különböző modulok még szerkesztés alatt állnak. Az archívum nehezen lesz olvasható, az új beállítások miatt, mert sajnos nem tudom megváltoztatni a régi bejegyzések betűszínét.

További jó böngészést.

2011. június 1., szerda

Józan Ész

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt,mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl
egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok...

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.

Jánosbarát

gondolatebresztoszekelyeknek.blogspot.com

2011. március 3., csütörtök

A boldogság




Közismert, hogy az istenben hívő emberek többnyire kiegyensúlyozottnak mutatkoznak és boldognak nevezik magukat. De mi van akkor, ha valaki nem hisz, viszont boldog szeretne lenni? Vagyis isten nélkül hogyan kergesse a boldogságot. Nos, ebben a dilemmában segít eligazodni a következő írás.
Most már tudományosan is megállapították mi, jobban mondva mik képezik a boldogság kulcsát. Az csak természetes, hogy a BOLDOGSÁG kulcsa nem egyetlen tényező. Nem adják azt ilyen könnyen! De nézzük néhány bizonyított tételt. Persze a lista egyfelől nem teljes, másfelől viszont egyikünk számára se lesz meglepő, lelkünk mélyén valamennyien ismerjük, de valahogy nem sikerül szolgálatunkba állítani őket. Vizsgálódásaink arra azért mindenképpen jók, hogy legalább megerősödjön bennünk a tudat, mit és hogyan kellene tenni a nagybetűs BOLDOGSÁG elnyerése érdekében, még akkor is, ha nehezen szánjuk rá magunkat.
I. Találj istenre, vagy higgy valami másban
Marx Károly nem állt távol az igazsághoz, amikor kijelentette, a vallás a tömegek ópiuma. A több tucat vizsgálódás mind avval az eredménnyel zárult, hogy a vallás és a BOLDOGSÁG között pozitív összefüggés áll fenn. Egészen egyszerűen a vallásos emberek BOLDOGABBAK, és elégedettebbek életükkel, mint a nem vallásosak.
Rendben van, de miért? Erre a válasz a következő: Hinni Istenben vagy a túlvilágban ad az embernek valamifajta értelmet és célt, ezen kívül, különösen idősebb korban, csökkenti az egyedüllét érzetét. Ez főleg kényszerhely­zet­ek­ben jelentkezik. Az istenhit katasztrófa esetében komoly támaszt jelent a vész áthidalásában. 
Az is kiderül, hogy bármiben való hit jobb, mint a semmi. Ez legeklatánsabban a halál közelében derül ki. Sokkal könnyebben viselik el a halál tudatát azok, akik mélyen hisznek a vallásban és azok, akik totálisan elvetik azt, mint a bizonytalanok.
Arra is vannak bizonyítékok, hogy mások hitéről való meggyőződés is pozitív élményt nyújtó tapasztalat. De nem csak az a jó, ha az ember másoktól lelki támasz kap, de az is, ha önmaga adhat. Kísérleti eredmények igazolják, hogy mások támogatása kedvezően hat vissza a támogatóra is, még életük tényleges meghosszabbítását is eredményezheti. A vallásos gyülekezetekhez való aktív csatlakozásból származó kedvező hatás nem érhető el más társadalmi egyesületnél végezhető tevékenységgel, például sportklubba történő lejérással.
Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan, hatásában van-e különbség a felekezetek között? A vizsgálatok azt mutatják, hogy van. Igaz, nem nagy a különbség, de a számtalan vallás jelenlétével büszkélkedhető amerikai társadalomban élők közül a legtöbb BOLDOG a protestánsok között van.
II. Tartsd féken vágyaid
A bölcs emberek úgy tartják, a vágyak féken tartása könnyebb út a BOLDOGSÁG felé, mint az egyre növekvő bankbetét. Valószínűleg igazuk is van. A 80-as években 39 ország 18.000 diákját kérték fel, hogy egy numerikus skálán jelöljék ki boldogságuk szintjét. Később arra kérték meg őket, hogy jelezzék milyen mértékben érték el az életben azt, amit szerettek volna. A kiértékelés később feltárta, hogy azok, akiknek vágyaik (pénz, állás, egészség, család, barátok, stb.) messze meghaladták azt, amiben részük lett, kevésbé voltak BOLDOGOK, mint azok, akik kevesebbel is beérték volna.
Az életben nem nehéz találkozni olyan emberekkel, akik hiába érik el – különben meglehetősen magas – céljaikat, boldogtalanságukat sikerül fenntartani újabb célok gyors kitűzésével. Ezt a tételt a kutatók is megerősítik. Ugyanis, egy csoport amerikait megkértek, hogy sorakoztassák fel azokat a javakat, melyeknek megszerzése véleményük szerint alapja lehet a BOLDOGSÁGNAK. Ezt követve megkeresték azokat az embereket, akik ezekkel a javakkal eleve rendelkeztek. Most az ő véleményüket kérték ki, milyen javak megszerzése biztosítja a BOLDOGSÁGOT. Talán nem meglepő, hogy a második lista jóval hosszabb volt, mint az első, miközben a listák közül nem bukkant elő maga a BOLDOGSÁG.
Régi megállapítás, hogy nem a BOLDOGSÁGOT kell megkeresni, hanem a boldogtalanságot kell elkerülni. Ez pedig úgy lehetséges, ha objektíven felmérjük lehetőségeink korlátjait, és csak olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek ezt a korlátot nem lépik át. Ebből következik, hogy a boldogtalanságnak a receptje sokkal egyszerűbb és látunk is rá bőven példát. Ki ne ismerné azt a nőt vagy férfit, aki örökös boldogtalanságra van ítélve, mert az életben bármit elér, mérhetetlen telhetetlenségében azonnal még elérhetetlenebb célokat tűz ki maga elé.
III. Ne aggódj, ha nem születtél zseninek
Olyan felmérést nemigen végeztek, mely az intelligencia BOLDOGSÁG biztosító hatását mérte volna, de amiből erre következtetni lehetett volna, az mind azt célozta, a szellemi készség nem hat ki a BOLDOGSÁGRA. Első megközelítésre ez meglepő, hiszen okosabb emberek általában több pénzre tesznek szert és a gazdagok rendszerint BOLDOGABBAK. Ennek ellenére az átlagosnál nagyobb intelligenciával rendelkezők közös véleménye, ha újra születhetnének és választhatnának a kiemelkedő intelligencia és az átlag között, nehezen tudnának dönteni.
Néhány kutató úgy véli, hogy az okos emberek életében valami rejtett negatív tényező kell, hogy legyen, de azonosítás helyett mindez ideig csak spekulációkkal tudtak előállni. Lehet, hogy az okosabb emberek elvárása önmaguk felé maximális és ennél bármivel kevesebb elégedetlenné teszi őket. Természetesen az is lehet, hogy a pszichológusok nem a megfelelő intelligenciát mérik. Előfordulhat, hogy a magas IQ érték nem jár együtt az embertársakkal való könnyed kapcsolat­felvétellel. Lehet, hogy a BOLDOGSÁGHOZ vezető út nem a magas, hanem a „társadalmi” intelligencia, értsünk alatta bármi is.
IV. Minél jobban használd ki képességeidet
Létezik-e az, hogy valaki boldognak vagy boldogtalannak születik? Van olyan kutató, aki úgy véli, hogy BOLDOGSÁG érzetünk felét a pillanatnyi élethelyzetünk adja, másik felét pedig örökölt készségünk szabja meg. Precízebben, az adott genetikai BOLDOGSÁG-pont nagyszüleinktől öröklődik, de hogy alá süllyedünk-e vagy fölé emelkedünk, az saját egyéniségünktől vagy szüleink nevelésétől függ. Ezt az eredményt 1936 és 1955 között 4000 felnőtt ikerpár kiértékeléséből kapták, akik boldogság szintjét 44-55 százalékban genetikai tényezők szabták meg, míg a jövedelem, családi állapot, vallás, iskolai végzettség, stb. egyenkint 3 százaléknál nem adtak többet.
A személyiség bizony kapcsolódik a BOLDOGSÁGHOZ. Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy az extrovertált (kifelé forduló, társaságkedvelő, közlékeny) ember jóval BOLDOGABB, mint az introvertált (külső világtól elforduló, lelkiző, társaságtól elzárkózó). Ez lehet azért, mert az extrovertált emberek nagyobb valószínűséggel tesznek olyat, ami BOLDOGSÁGOT okoz, például barátkozik, házasodik, stb. De az is lehet, hogy a BOLDOGSÁGTÓL az ember extrovertált lesz. A tapasztalat azt mutatja, hogy jókedvükben az emberek barátkozóbbak.
Azonban az extrovertáltság nem jelent automatikus BOLDOGSÁGOT, mert az függ a (szélsőséges) környezettől is. Börtönben az introvertáltak jobban érzik magukat, mint az extrovertáltak (naná, ki akar barátkozni egy smasszerral?).
V. Külsődet ne hasonlítsd állandóan össze másokéval
Úgy általánosságban a szebbek, a csinosabbak valóban boldogabbak. Ezt már számtalan kísérlet bizonyította.  Kérdés inkább az, hogy miért? Talán az élet többet nyújt az átlagnál szebb embereknek. Ki tudja? Viszont nem az abszolút szépség számit, sokkal inkább az, hogy minek tartjuk magunkat. Tartsd tehát magad szépnek. Csakhogy ez könnyebb mondani, mint végrehajtani.
A szépségskálán a megkérdezett kísérleti alanyok mindössze 5 százaléka helyezi el magát a valóságnak megfelelően. A másik 95 százalék alul becsüli magát. A nők például kövérebbnek képzelik magukat, a férfiak pedig tömzsibbnek, mint a valóság. Nők körében végzett kísérletek bizonyítják, hogy 2-3 percig tartó csinos modellek szemlélése után a kísérleti alany önmagát jelentősen negatívabban értékeli, mint korábban. A kísérletvezetőket külön meglepte, hogy a nők milyen gyorsan képesek elveszíteni önbecsülésüket. Ez a jelenség azért is sajnálatos, mert a legújabb technológiák segítségével a médiák egyre irreálisabb képekkel állnak elő.  
Mit lehet tenni? Szerencsére ma már a plasztikai sebészet viszonylag olcsón csodákat tud tenni. Csakhogy az első sikeres műtéteket rendszerint továbbiak követnek, ami azt sugallja, hogy a műtétre vállalkozók másodi, harmadik, stb. arcukkal sincsenek teljes mértékben megelégedve.
Az igazi megoldás annak belátása lenne, hogy a médiákban megjelenített szépségideál totálisan mesterséges. Tested kiértékelését pedig alkalmazhatósága, ne pedig látszata szerint végezd.
VI. Tegyél szert barátokra és becsüld meg őket
Egy kalkuttai koldus, prostituált vagy panellakó életénél nyomorúságosabb egzisztenciát elképzelni igencsak nehéz. Ellenére annak a nyomornak és szennynek, amivel ezeknek az embereknek szembe kell nézni, jóval BOLDOGAB­BAK mintsem gondolnánk.
Életükkel való megelégedettségét mérték három csoportnak. Meghatározás szerint az 50 % jelentette a se jót, se rosszat, vagyis a semleges boldogságtudatot (bt). Nos a kalkuttai koldusok bt-jére 49 %-ot mértek. Ettől persze nem lehet feldobódni, de mesze van a kibírhatatlantól. A kalkuttai panel lakók bt-je már 55 % volt, míg a városi középosztály diákjainál ez az érté 60 % mutatott. Az értékek magukért beszélnek.
A kutatók úgy értékelik, hogy a koldusok, panelosok nem várt jó eredménye a barátok közé történő beágyazódásnak köszönhető. Összegezve, az elvisel­hetetlennek tűnő élet is elfogadható a sorsban osztozó barátok gyűrűjében. Ez azonban nem vetíthető ki például a budapesti hajléktalanokra, akik között semmi szolidaritás, barátkozás nem tapasztalható. Úgy tűnik a hajléktalanságot is meg kell tanulni, vagy némi cinizmussal, a tradíció kialakulásához a nyomornál is időre van szükség.
VII. Házasodj meg
Nem kevesebb, mint 42 országot átfogó felmérés szerint a házasságban élők BOLDOGABBAK, mint a magányos életet választók. Igaz, nem sokkal, mindössze 2 százalékkal, de ez elég ahhoz, hogy feltegyük az összetett kérdést: BIOLDOGÍT-E a házasság, vagy a BOLDOG emberek könnyebben házasodnak?
A kérdés eldöntésére több mint 30.000 német házaspárt kísértek figyelemmel 15 éven keresztül. Az eredmények azt mutatják, hogy mind a két feltételezés igaz. A BOLDOG emberek könnyebben házasodnak és a házasság mindenkit BOLDOGABBÁ tesz, de nem örökre. A kedvező hatás a házasságot megelőzően körülbelül egy évvel kezdődik, és a házasságot követően eltart még egy másik évig. Nem sok! Csakhogy, teszik hozzá a kutatók, egy jó házasság pozitív hatása állandó jelleggel megmarad.
Még néhány apróság! Minél kevésbé BOLDOG egy ember, a házasság annál nagyobb mértékben képes kifejteni kedvező hatását. Aztán meg, szinte hihetetlen, az egyszerű élettársi viszonynak nincs meg ez a kedvező hatása. A kutatók úgy gondolják a puszta együttélés nem képes megadni a házasság által nyújtott biztonságot, ami kihat a BOLDOGSÁG érzetre is.  Leszögezhető, a bizonytalanságot az emberi természet rosszul tűri.
VIII. Szerezz több pénzt (persze csak egy bizonyos mértékig)
Megvásárolható pénzzel a BOLDOGSÁG? A kérdésre a rövid válasz – ellentétben a népszerű közhittel – az, hogy igen, de pénzedért túl sokat nem kapsz belőle. Ugyanis, ha az alapvető igényeket kielégítik (megfelelő hajlék, gépkocsi, nyaralás, stb.) a további milliók már alig számítanak.
A kutatások azt mutatják, hogy a vagyonos emberek általában boldogabbak, mint a szegények, de bizony vannak magukat boldogtalannak érző gazdagok és olyan szegények, akik állandó jelleggel istenien érzik magukat. Azonban, aki gazdag létére nyomorultnak érzi magát, szegényen még nyomorultabb lenne.
Ugyanez vonatkozik olyan emberekre is, akik hirtelen meggazdagodnak hatalmas, nem várt örökség vagy várt, ámbár ritkán befutó lottó nyeremény következtében. Ellentétben a közhiedelemmel a vagyon elérése után ezek az emberek boldogabbak, mint előtte. Viszont a kapcsolat a pénz és a BOLDOGSÁG között ennél egy kicsit bonyolultabb. Példának okáért gondoljuk át a következőket. Az elmúlt fél évszázad alatt a fejlett ipari országokban az átlagos jövedelem az egekig emelkedett (kb. megnégyszereződött). Ennek ellenére az átlagos boldogsági szint maradt ott, ahol volt, körülbelül minden negyedik ember.
Ebből az következik, hogy ha az alapszükségletek ki vannak elégítve, a jövedelem növekedése egyáltalán nem hat ki a BOLDOGSÁGRA. Az emberek általában azt hiszik, hogy havi százezer forinttal több biztosítja számukra a megelégedettséget. De ez nem így van. A valódi mechanizmus a következő. Pénzzel státuszt lehet szerezni, és a státusztól lesznek elégedettebbek életükkel. Ez magyarázza meg azt, hogy a pénztől függetlenül elért státusz birtokosai (pl. körzeti orvos, egyetemi előadó) miért érik be relatív alacsonyabb fizetéssel.
A vizsgálódások azt is feltárták, hogy az alkalmazottak egy vállalati struktúrán belül többre értékelik a fizetésemelés nélküli előrelépést a ranglétrán, mint a fizetés­emelést előrelépés nélkül. Akinek kétségei támadnának ezzel a megállapítással kapcsolatban, annak vissza kell emlékezni, mondjuk a 70-es évekre, amikor egy tervező mérnök fizetése ritkán érte el a 6000 forintot, míg egy csemperakó könnyedén megkereste ennek az összegnek a kétszeresét. Ennek ellenére kevés olyan mérnökről tudunk, aki a rajzasztalt felcserélte volna a kőműves kanálra.
A végső konklúzió? Nos, a pénz igenis számít, de nem olyan nagy mértékben, mint legtöbbünk gondolja.
IX. Tégy valakivel jót
A vallásos tanítás szerint a jótékonyság gyakorlása jó a léleknek, vagyis BOLDOGABBÁ teszi az embert. Már számtalan tanulmány kihozta az eredményt, az altruista viselkedés BOLDOGÍT. De mint sok más viselkedési vizsgálódásnál látható, itt se tökéletesen világos, hogy az altruizmus BOLDOGÍT-E vagy egyszerűen a BOLDOG emberek egyúttal altruisták is. A válasz megint az, mindkettő igaz lehet. 
Önkormányzatokkal kapcsolatos kísérletek azt mutatták, hogy a BOLDOG emberek jóval gyakrabban jelentkeznek önkéntes ingyen munkákra, mint a boldogtalanok. Az egészséges alaptermészetű emberek örömet találnak abban, ha „adhatnak”. Innen az örökérvényű közmondás: Ajándékot jobb adni, mint kapni. Rajta tehát világ boldogtalanjai, győzzétek le fösvénységeteket és adjatok a rászorultaknak! Ha nem így lenne, az önkéntes véradás intézménye meg se született volna.
Most pedig egy konkrét kísérlet. Mondvacsinált célból hirdettek felmérést néhány tucat diákpár között. A „felmérés” után -bár nem volt beígérve- a diákpárok egyike kapott 10 dollárt, amihez a „felmérésvezető” hozzá tette, nincs ideje vacakolni a részletekkel, aki akarja (vagyis nem volt kötelező), ossza meg társával a tízest. Ez követve jött az igazi felmérés. Volt, aki megosztotta, volt, aki nem. Na és kik osztották meg, akik eleve BOLDOGOK voltak és a tíz dollár megfelezése után még BOLDOGABBAK lettek.  
A fenti kísérleteket továbbiak követtek, mígnem összeállt a kép. Egyetlen nagylelkűség senkiből sem varázsol BOLDOG halandót, de az állandó nagyvonalúság összegezett hatása már igen.
X. Öregedj tisztességgel
Az öregedés nem annyira rossz, amennyire sokan gondolják. Átlagosan az idősek között legalább annyi a BOLDOG ember, mint a fiatalok körében és jóval többen vannak közöttük azok, akik meg vannak elégedve életükkel. Ez azonban a legtöbb kutató szemében paradoxonnak tűnik. Az öregedés mellett fellépő számtalan probléma mellett, hogy az ördögben lehetnek az idősek boldogabbak?
A rejtély kitapogatása végett 18 és 94 év közötti embereket huzamos időn keresztül, naponta ötször kérdeztek meg. Az eredmény szerint a fiatalok beszámolója a pozitív élményekről nagyvonalakban pont annyi volt, mint az időseké. Viszont negatív élményekről az idősek alig számoltak be, míg a fiatalok nem győztek panaszkodni.
Részletesebb vizsgálódás azt mutatta, hogy az idősek BOLDOGSÁG tudatát befolyásolja még: neműk, személyiségük, társadalmi tényezők, stb. Példának okáért a kor előrehaladásával mind a nők, mind pedig a férfiak egyre több pozitív élményről számoltak be, de kevesebb negatív élményben csak a nős férfiak részesültek.
Ez persze magyarázat lehet, de van sokkal konkrétabb okuk is. Idős emberek elvárása az élettel szemben jóval szerényebb, mint a fiataloké és ezért könnyebben elérhető. Az időseknek már volt elég idejük hozzáedződni az élethez és csak annyit akarnak, amiről tudják, hogy elérhető (lásd II. alatt). Magyarázat lehet még az is, amikor az évek meg vannak számlálva (vagy a hónapok), az idős emberek már csak a kellemes dolgokra fókuszálnak és átnéznek azokon, amik kellemetlenek. Idős korra az ember megtanulja kordában tartani saját érzéseit, és rádöbben arra bármily kellemes legyen valami, nem tart örökké. „Egy búcsúcsók a 85 éves férjtől sokkal differenciáltabb és összetettebb érzést válthat ki, mint egy hasonló csók 20 éves korban.”          


Tibor bá blogja

2011. február 7., hétfő

Stabilitás? (Tibor ba' blogjabol)

Info PR: n/a I: 31,800,000 L: 0 LD: 210,015,038 I: 97,700Rank: 5 Age: October 12, 1999 I: 0 whoissourceRobo: yesSitemap: no Rank: 1643 Price: 907036 Density
Archimédes azt mondta „Adj egy fix pontot és kifordítom helyéből a világot.” A világ természetesen a helyén maradt, mert fix ponttal senki se tudott szolgálni. Ennek ellenére, egészen jól megvolt az emberiség 2300 évig, most azonban a Föld egyre inkább instabil élőhellyé válik. Környezetünk egyre nagyobb tempóban változik, és most már ott tartunk, hogy egyszerűen követhetetlen. Valamikor réges-régen az ember 20-30 évre előre tudott tervezni, és biztos lehetett benne, hogy a tervei be fognak válni. Ma már azonban semmi se stabil, semmire se lehet számítani. A 2008-as gazdasági válság megmutatta, hogy hatalmas  vállalatok is csődbe juthatnak egyik napról a másikba. Az elmúlt néhány héten azt tapasztaltuk, hogy egy egész kormány eltűnhet néhány nap alatt. Olyan világban élünk, ahol már jóformán semmire sincs garancia. Talán az egyetlen garancia, hogy a technológia és a rendelkezésre álló információ egyre gyorsabban növekedni fog. A múlt évben a Világban elektronikus eszközön létrehozott információ mennyisége 1021 byte volt, amit el se lehet képzelni, kár erőlködni  vele.
Vannak dolgok, amiket teljesen természetesnek veszünk, hogy vannak, bár néhány éve még hírük se volt. A Facebook mindössze 6 éves, a You Tube pedig csak 5. Ma már el se tudjuk képzelni, hogy ezek ne lennének. Egy információkkal túlterhelt világban élünk. Valamikor Csipkerózsika álmot aludhattál 10 évig, majd a felébredés után nem tapasztaltál semmi változást. Ha megtanultad, hogy a Rákóczi tér sarkán van egy barkácsbolt, akkor oda 20 év múlva is elmehettél, megtaláltad, a helyén maradt. Ma már 3 hónap se garantált, sőt, még egy hét se. Nagyszüleink megvették a Pallas Nagy Lexikont és évtizedeken keresztül megtaláltak benne mindent, amire szükségük volt. Ez már rég nincs így. A valóban autentikus honlapokon található információ lehet, hogy  csak egy hónapig lesz érvényes, vagy még addig se. Mielőtt kiejted a szádon, hogy az „lehetetlen” kétszer is meg kell fontolnod. Csak egy hónappal ezelőtt teljesen elképzelhetetlen volt, hogy Hosni Mubarak kijelentse, hogy (”spent enough time serving Egypt“) untig elég ideig szolgálta Egyiptomot, ideje, hogy távozzon. Nem olyan nagyon régen még azt mondtuk a gyermekeinknek, ha jól tanulsz és szerzel magadnak egy diplomát, életed végéig megbecsült tagja lehetsz a társadalomnak és sose lesz megélhetési gondod. Most pedig kétdiplomás emberek bolyonganak állások után. Ma már nem létezik biztos állás, majd azt követve elfogadható nyugdíj. A mai harmincasoknak fogalmuk sincs miből fognak megélni idős napjaikban, ha ilyen idős napok egyáltalán lesznek. De nem csak ez. Mi lesz a betegellátással? A szociális juttatásokkal? Az ország a tönk szélén áll. Persze nem csak mi, elsősorban Amerika. Vezetés közben hallgattam ma a rádiót. Valaki azt mondta, most az lenne fontos, hogy munkát tudjunk adni az embereknek. Jó ötlet! Igény csak szolgáltatásokra van, termelésre nemigen. Ha nincs szükség termelésre, akkor nincs munkahely. Ez ilyen egyszerű. Persze mi még viszonylag jó helyen vagyunk, mert Németország exportál, mi pedig beszállítunk, de máshol akár 40 százalékos munkanélküliség is van. És ne higgyétek, hogy az a máshol van, nekünk nem számít.  Nem, ma már az egész világ össze van kötve. Számít! A spanyoloknál a munkanélküliség 20 százalékos és egy újabb megszorításba kezdtek. Az EU vezetők úgy gondolják (de nem mondják ki, ha Spanyolország bedől, az Eurónak alig van esélye a talpon maradásra. Ne feledd a 2008-as válságnak még nincs vége. Most jönnek az utórezgések, amelyek egyike-másika nagyobb lesz, mint a főrezgés. Ha valakinek eszébe jut, hogy eladja az amerikai államkötvényeket, a világ az egyik napról a másikra a feje tetejére fog állni. Ilyen időket élünk. De a rekviemet nem én fogom mondani. A világhírű gazdasági tanácsadó Harry Schutz, aki 45 éven át küldte előfizetőinek a hírleveleit, az utolsó számban ezt írta summed up the economic collapse: „Nagyvonalakban, akkora szarban vagyunk, mint még soha a XVII. század óta. Az 1929-es válsághoz mérve a mostani gyerekjáték. A Nagy gazdasági Világválságot már réges-régen lepipáltuk. Miközben a hátramenetbe váltáshoz az USA vezetőinek nincs meg se a bátorsága, se a tisztánlátása, pedig a baj okai ott találhatók meg.”  
Az igazság az, hogy mi magyarok se vagyunk felkészülve arra, ami előttünk áll. Pedig csak meg kell nézni a híradókban a közelgő „évszázad hóvihara” láttán az amerikai hipermarketek polcai órák alatt kiürültek. in a single day. Mi lesz akkor, ha majd élesben megy a dolog?
Nem tudom mi rá a pontos magyarázat, de nem csak az változik, amibe az Ember beletenyerel, de még az is, amihez semmi közünk. Valami titokzatos dolog történik az egész Földdel - bár bevallom nem vagyok babonás. Tudom, hogy van klímaváltozás, de az az ausztráliai 300 km/ó sebességű vihar ott, ahol ez sosem volt és olyan árvíz, ami 20 perc alatt egy ártatlan kis patakból hatalmas, házakat, gépkocsikat elsöprő folyam lesz, valahogy túl sok megemészteni, főleg hogy ezzel egy időben Brazíliában, Kínában és Pakisztánban is jelentkezik. Ezzel egy időben Új Mexikóban hajnalban - 25 °C-t mérnek és minden elfagy. Közben az egész világról érkeznek jelentések, hogy megmagyarázhatatlanul halak és madarak tömeges pusztulását tapasztalják. Egyre több a földrengés és egyre erősebbek. Olyan vulkánok törnek ki az egész Világban (all over the world) amik 2-300 éve szunnyadtak. A Föld felszínén hatalmas lyukak keletkeznek, amik házakat nyelnek el. Ha ez így folytatódik, el se tudjuk képzelni, mi lesz itt 10 év múlva. De mi lesz már jövőre, ha tényleg élelmiszer és ivóvíz hiány lép fel? Az igazság az, hogy a dolgok oly gyorsan változnak, hogy már fel se tudok tenni értelmes kérdéseket. Mi történik a Közel keleten? Mennyiben fog 2012 hasonlítani 2010-hez? Mert 2011 körvonalai már láthatók. Hogy mi várható, az „talán” kitalálható az alábbi videóból. - Nincs párbeszéd, a képek érthetőek, és hale-leállítod a képsorokat, van időd az egyszerű mondatok megértéséhez.

2011. február 2., szerda

Magyarul vagy románul? Milyen nyelven tanuljon a gyermek?

Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége – Szabó T. Attila Nyelvi Intézet


Magyarul vagy románul?
Milyen nyelven tanuljon a gyermek?
Kedves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként.
A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír.
A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik.
Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen.
Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá.
Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad.
Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk.
De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben.
A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is.
Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I–IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz.
Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is.
Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja.
Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja. A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt.
Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás.
Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is.
Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult.
Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.
Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába.
És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.
Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul?
Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat.
A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell!
Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja?
Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra.
Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen!

Kolozsvár, 2011. január 22.
Péntek János



Free Blog Counter