A paraszt és a szamár

 

 Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, hogy mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat amúgy is ideje lenne már betemetni: nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, hogy mi történik, és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált. Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje az, hogy mindez rázd le magadról, és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút akkor, ha nem adod fel, és nem állsz meg! Rázd meg hát magad, és lépj egyet feljebb.

Életstratégiák a bizonytalanság korában - Hankiss Elemér

Hankiss Elemér a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének korábbi igazgatója, jelenleg számos külföldi egyetem vendégprofesszora. Az utóbbi években érdeklődése a globális civilizációs kérdések felé mozdult el, de továbbra is folyamatosan kommentálja a hazai társadalomfejlődés problémáit.
 Forrás

Bukik az Euró? - Tibor bá’ online

Két hete az angol parlamentben az ellenzéki felszólalók tobzódtak annak ismertetésében, hogy az Eurónak annyi. Az amerikai, erősen nem mainstream hírportálok tömegesen jelzik, hogy az Euró napjai meg vannak számlálva. A múlt héten a Der Spiegel minden nap foglalkozott az Euróval, mígnem pénteken kerek perec kijelentette az egyik publicista (Henrik Müller) hogy ha az Euró bedől, akkor azért Németország lesz a felelős. Én meg úgy gondolom, hogy a régi közmondás most is érvényes, ami szerint, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Nos, a tét óriási. A beteg országokat egymás után mentették meg, most éppen Görögországon van a sor, de az összeg gigantikus. A teljes tartozás 350 milliárd Euró körül van. A németek eddig mélyen a zsebükbe nyúltak, de ebből már elegük van. Angéla Merkel több pénzt nem akar adni, de Obama a német kiszállást nagyon rossz szemmel nézi. Olyan rossz szemmel, hogy Merkel beadta a derekát, ami egészen biztos a vereségéhez fog vezetni a következő választásokon, mert a németek ezt nem fogadják el. Ahogy a görögök se fogadják el azt, amit a görög kormány megígért, cserébe az utolsó mentőcsomagért. De ez a csomag tényleg mentő? Aligha. Mindössze időben tovább tolja az összeomlást, és persze addig is tejelnek a „befektetőknek”.

Az angol közmondás szerint: Don’t throw good money after bad, vagyis: Ne dobj ki pénzt (az ablakon) a jelentkező vesztesség elkerülése végett. A kereskedelmi bölcsesség szerint a vesztességet le kell nyelni, mert az elkerülésének megkísérlése újabb kidobott pénzt jelent. Azaz, csak fokozza a vesztességet. Hogy most ezt a közmondást miért nem alkalmazzák, csak az isten tudja, meg esetleg én (is). Az ma már mindenki előtt ismert, hogy ezek a kölcsönök visszafizethetetlenek, akkor pedig valakinek vesztességet jelent. Éppen ez az, ki veszítsen. Ha nem segítik ki a görög államot, akkor a 350 milliárd Euró vesztességet azok a német, francia, angol és egyéb bankok könyvelhetik el, akik végső fokon birtokolják a görög kötvényeket. De, ha most a görögöket kisegítik….na kik? A német, francia, angol, stb. államok, akkor övék, illetve az ő adófizetőiké a vesztesség. A játék az egész világon arra megy ki, hogy ki nyerjen és kiveszítsen a nagy globális szabadpiaci kísérlet alatt, a nép vagy az oligarchák. És mivel a kormányok - természetesen kivétel nélkül - az oligarchák kezében (vagy inkább a szivar zsebében) van, a zászló nekik áll.

Bukik-e tehát az Euró vagy sem? Nem fog bukni, mert az oligarchák azon nem nyernének. A görög adósságválságot addig fogják az Euró Övezet állampolgárai finanszírozni, ameddig lehet. Ezután Görögország kiszáll az övezetből és visszajön a Drachma. Ezt követve a görög nép lesz megkopasztva, de alaposan.

Forrás: Tiborbá  

A halász és a piackutató

A halász hazatér  fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.  
- ...és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós  flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy  viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el  tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és  onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy  bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év  alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a  kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a  szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi  a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy  forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a  barátaival zenélgetni egy kicsit...

 Forrás:

Hol lehet megtalálni a biztonságot ma?

Avagy: A boldogságkeresés utcái és zsákutcái egy bizonytalan és változó korban 

 

Az elmúlt évszázadokban a nyugati civilizációban élő ember biztonságigénye a sokszorosára nőtt. Az erre való törekvés persze természetes. Minden biológiai rendszer igyekszik stabilizálni a környezetét. De ez nem ad választ arra, hogy miért növekedett meg ennyire a biztonságigényünk mostanában. A munkamegosztás bonyolodásával egyre kiszolgáltatottabbak és gyámoltalanabbak lettünk. A világ összetettsége nagyságrendekkel megnőtt. Az élet felgyorsult. Az ember társadalmi hálózatainak egyre inkább kifejlődő túlkötöttsége olyan lavinaszerű folyamatokat is eredményez, amelyek átláthatatlanok és jósolhatatlanok. Mindezt a bizonytalanságot a különlegesre specializálódott média felerősíti, és egy olyan ország, mint Magyarország az átalakulások miatt még a többinél is erősebbnek éli meg.

A bejegyzés második felében tíz olyan cselekvési formát sorolok fel, amelyekkel csökkenthető a bizonytalanságérzetünk. Hogy melyikük utca és melyikük zsákutca? Erre általános választ nem lehet adni, a megoldások helyességét csak a konkrét helyzet döntheti el.
A bejegyzés után nagy örömmel közöljük Vereczi Andrásnak, az AEGON vezérigazgató-helyettesének [1] a hozzászólását.

Az elmúlt évszázadokban a nyugati civilizációban élő ember biztonságigénye a sokszorosára nőtt. Elfoghatatlanná vált a számunkra az, hogy mi, vagy a közeli ismerőseink meghaljanak, megbetegedjenek, életüket váratlanul kizökkentő események történjenek velük, avagy gyarapodás helyett szegényedés legyen a sorsuk. Az erre való törekvés persze természetes. Minden biológiai rendszer igyekszik stabilizálni a környezetét. A baktériumok biofilmeket [2] képeznek, az erdő fái földalatti mycorrhiza gombafonadékokkal [3] stabilizálják magukat, az állatok csordákba tömörülnek. Az a szint azonban, amit a biztonságra való törekvésben elértünk, éppen olyan megszaladási jelenség [4]nek tekinthető, mint amit Csányi Vilmos [5] írt le a túlzabálással, az édességőrülettel és még sok-sok mással kapcsolatban.

Miért növekedett meg ennyire a biztonságigényünk?

• A munkamegosztás bonyolodásával egyre kiszolgáltatottabbak és gyámoltalanabbak lettünk. Egy mai városi ember (ha csak nem csöves) áramszolgáltatás, de ma már szinte akár internet tartós hiányában éhenpusztulna, és az északibb vidékeken előbb utóbb meg is fagyna. Ez valahol a mélyben tartós szorongással tölt el bennünket.
• A világ összetettsége nagyságrendekkel nőtt meg akár csak az elmúlt évtizedekben is. Egyre kisebb szelete látható át, érthető meg azoknak a folyamatoknak, amelyek körülvesznek bennünket. Ma már szinte semmilyen olyan eszköz működését nem értjük maradéktalanul, amelyet minden nap használunk. Ha ezek az eszközök elromlanak, a megjavításukra egyedül esélyünk sincsen. Egyre kevesebb azoknak a társadalmi folyamatoknak a száma, ahol akár csak közelítőleg átlátjuk azokat a történéseket, amelyek valamilyen eredményhez elvezetnek, avagy azt meghiúsítják. Mindez tovább fokozza bizonytalanságérzetünket.
• Az életünket érintő folyamatok gyorsulása olyan reakcióidőket vár el tőlünk, ahol a biztosan helyes döntések sokkalta több információt igényelnének, mint amennyit a felgyorsult idő még akkor is megszerezni enged, ha ez egyébként lehetséges lenne. Ez is elbizonytalanít.
• A globalizáció, az ember társadalmi hálózatainak egyre inkább kifejlődő túlkötöttsége olyan lavinaszerű folyamatokat (pl. világgazdasági válságok) is eredményeztek, amelyek teljesen átláthatatlanok, sokszor megjósolhatatlanok, és így még jobban aláássák a biztonságérzetünket.
• A kifejlődő globális éghajlatváltozás első jelei olyan időjárási extrémumokat hoznak (aszály, áradás, fagy- és hőségrekordok), amelyek a kiszámíthatatlanság egy újabb dimenzióját jelentik.
• A fenti hatások kivételesen egyedi elemeinek legtöbbjét az átlag helyett a különlegesre kiéhezett média a sokszorosára erősíti fel. A különleges felnagyításával a média nagyságrendekkel növeli meg a bizonytalanságérzetünket.
• Az olyan átalakuló helyzetben lévő országok, mint amilyen Magyarország, a fenti hatásokat még fokozottabb mértékben élik meg és szenvedik el.

 

A fenti, bizonytalanságnövelő hatások miatt a biztonságkeresés sokkal erőteljesebbé vált az elmúlt évtizedekben, mint bármikor korábban. Mi mindenben jelentkezik ez?

• Felértékelődtek azok az egyformaságot igénylő csoportok, amelyek a bizonytalan világban biztos viselkedési és döntési minták adásával leveszik az eligazodás felelősségét az egyén válláról, és ezzel biztonságot adnak tagjaiknak. A szekták és félkatonai szervezetek térhódítása jelentős részt e hatásoknak tudható be.
• Sokkal nehezebb az egyformaságot igénylő csoportoknál azoknak a közösségeknek (ide sorolom az igazi szereteten alapuló családokat) a kialakítása, amelyek a bizalmon és az egymás megsegítésén alapulnak. A változatos helyzetekre adott változatos reakciók a legtöbbször nagyon egyéni és nagyon felelős viszonyulást követelnek. Emiatt az ilyen közösségek száma – sajnos – annak ellenére sem nőtt ugrásszerűen, hogy egyre nagyobb igény lenne rájuk.
• A fenti nehézségek miatt a nem egyénileg kiküzdött, hanem hivatalosan garantált szolidaritásnak számos olyan formája is erőre kapott, mint amilyenek a biztosítások, avagy a váratlan helyzetekre garantált megoldásokat adó erős állam.
• A biztonságot az életünket meghatározó szabályok kiteljesítésével is növelni igyekszünk. Ilyen például a diplomáciában az egymást nagyon nem ismerő emberek közeledését segítő etikett. A szabálykerülés magas foka kis hazánkban ezt a biztonságnövelő elemet különösen túlfejlesztette, ami erőteljes túlszabályozáshoz és rendeleterdőhöz vezetett.
• A biztonságra való törekvésnek az egyformaságot igénylő csoportvédelem pontosan ellenkező véglete is megfigyelhető. Ez a sajátosan paradox forma az előre menekülés stratégiája, amely a régi és könnyen bizonytalanná váló helyzetet egy olyanra cseréli fel, ahol a játékszabályokat az előre menekülők határozhatják meg, és így bebiztosíthatják a helyzetüket a követőkkel szemben. A GDP-növelési mánia egy része tehát biztonságnövelésből is fakad.
• A biztonság az élettér redukciójával is elérhető. Ez a visszavonulási stratégia pl. az idős korban figyelhető meg, ahol az idősödő test egyre kiszámíthatatlanabb viselkedése a gazdáját az igen kevés rizikót jelentő legmegszokottabb cselekvési sorokba szorítja vissza.
• A biztonságérzet növelésének a legáltalánosabb formája az ismeretek szerzése. Az Internet, az elburjánzott emberi kapcsolatrendszer, a média mind-mind ilyen információszerzési, biztonságnövelő stratégiának is tekinthetők.
• A biztonság növelésének a látszólagos információk is fontos eszközei. Egyáltalán nem ismerem, de bebeszélem magamnak, hogy ismerem. Emiatt nem félek tőle. Ezzel a pszeudo-információs formával már az ősember is élt akkor, amikor megnevezte az őt körülvevő dolgokat. Van neve, emiatt ismerem, emiatt hatalmam van felette. Ez a voodoo jellegű önmegnyugtatás ma is igen gyakran megfigyelhető például az orvostudományban, illetve más, nagyon komplex és ezért nehezen megismerhető jelenségekkel foglalkozó területeken.
• Az információszerzés biztonságnövelő szerepe a sokszorosára nőhet meg, ha az információkat a gazdájuk használja is. Ennek egyik legfontosabb formája az előre való átgondolás. Aki rendszeresen azon kapja magát, hogy cselekvések és viszont-cselekvések, válaszok és viszontválaszok ezreit gondolja át előre, az ennek a biztonságnövelő stratégiának egy igen intenzív alkalmazója.
• A biztonság növelésének egy látszólagos, de igen hatékony módja az, ha eltereljük a figyelmünket a bizonytalan dolgokról. A hobbikba, cselekvési és pótcselekvési formák sokaságába való menekülés nagyon gyakran ilyen szerepet tölt be. Számos embertársunk életében a túlhajszolt szex is bizonytalanságcsökkentő cselekvésként jelentkezik.

Forra's

Átalakulás

Kedves blogolvasók,

Amint bizonyára észrevettétek a blog sablonját megváltoztattam, egy egyszerűbb, áttekinthetőbb oldalt akartam. A különböző modulok még szerkesztés alatt állnak. Az archívum nehezen lesz olvasható, az új beállítások miatt, mert sajnos nem tudom megváltoztatni a régi bejegyzések betűszínét.

További jó böngészést.

Juhász Gyula - TRIANON

Józan Ész

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt,mivel születési adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni.

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetséges anyaggá vált, némely egyház üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogy ha egy rendőr megöl

egy bűnözőt, még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: Igazságé és Bizalomé, feleségéé: Bölcsességé, lányaiké: Felelősségé és Törvényességé, fiuké: Ésszerűségé.

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam, Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok...

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen értesültek arról, hogy elment.

Jánosbarát

gondolatebresztoszekelyeknek.blogspot.com