A halász és a piackutató

A halász hazatér  fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.  
- ...és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós  flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy  viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el  tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és  onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy  bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év  alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a  kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a  szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi  a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy  forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a  barátaival zenélgetni egy kicsit...

 Forrás: