Emberszem

Holnaptól százszor meggondolom, kit hívjak fel telefonon. Pedig miután az iskolában megtanították, a szó elszáll, az írás megmarad, szalonképtelen véleményeim és mondataim gyakran igyekeztem mobilba vagy drótosba sziszegni.

Holnaptól ennek vége, telefonban csak időjárásról, Mónika terebélyesedő alfeléről vagy Kiszel Tünde 2009-es falinaptárának eszmei mondanivalójáról merek csak nyugodt lélekkel beszélni. Holnaptól igyekszem agyamba tetoválni, hogy a szó elszáll, de az éterben megmarad. Hogy mire hegyez homokdűnék közt forgó bogáncshoz hasonló bevezetőm? Hát arra, hogy holnaptól minden hazai telefonszolgáltató köteles hat hónapig tárolni, honnan, mikor, kit, milyen számról hívtam, meddig beszéltünk, milyen sms-t küldtem-kaptam. Mert január 20-tól életbe lép az állítólag uniós direktívától hanyatt vágódott román törvény.

Na, ezt kapja ki Orwell! Képzeljenek bele, az ember például, felhív egy fuvarost, hogy hazaszállítson valami bútort. Megegyeznek, fuvar letésztázva, kifizetve, mindenki boldog. Igen ám, de locsoljuk meg némi kerozinnal a fantáziánkat, és képzeljük magunk elé, hogy fuvarosunk, mondjuk öt hónap és huszonkilenc nap múlva, véletlenül ráejti a fotelt a rendőrfőnök fájós bütykére. Aki, neveltetéséből eredően azonnal személyes leszámolást sejt a bútorszállításból fakadó véletlen baleset mögött. Hátha valaki bosszúból, direkt megbízta a fuvarost, hogy ejtse rá bütykére a fotelt, netalán törje ketté a lába fejét? Hupszi, előkapja telefonját, és hivatalosan becsomagolva leellenőrizteti a fuvaros összes hívását az elmúlt hat hónapra visszamenőleg. Mert előfordulhat, hogy felbukkan a listán egy általa letartóztatott, kihallgatott ember neve. De a nyomozás alatt minket is belicitálnak, akiknek öt hónap és 29 nappal korábban szállított, és kikérdeznek, volt-e okunk valamiért nemes bosszút állni a szerv bütykén.

De ez csak rák-kaki az óceán közepén ahhoz képest, ami március 15-től arrafelé leselkedik ránk. Véletlenül, nemzeti ünnepünk napjától kezdődően nagy slamasztikában pácolódnak, akik azt hiszik, a szex annyira magánügy, hogy fölösleges megosztani mással, ezért internetes oldalakon vadásznak maguknak férfit, nőt, az aktuális ízlés alapján. Március 15-től az internetszolgáltatók kötelesek hat hónapig tárolni, milyen IP-címről, mikor, milyen oldalakra másztunk fel, mennyi időt töltöttünk ott, kivel, mikor leveleztünk.

És ez már sokkal durvább, mint a rendőr bütykének esete a fuvarossal, mert az emberi jogok megsértését jelenti. Mesélhetnek nekem terrorizmus elleni védelemről, gyermekpornográfia megfékezéséről, attól a pillanattól kezdve, hogy mindannyiunkat cukrosbácsinak, terroristának, vagy potenciális bűnözőnek tekintenek egyetlen apró lépés az ártatlanság vélelmének törvényes törléséig. Vagyis oda jutunk, hogy nekünk kell a törvény előtt bizonyítanunk ártatlanságunkat, és nem a bíróságnak a mi bűnünket. Más kérdés, hogy a román joggyakorlatban ez nagyjából a kommunisták hatalomra jutásától napjainkig így működik.

A megszavazott törvényt persze „elfelejtették” népszerűsíteni, egy kedves barátom hívta fel rá most a figyelmemet, ezért született meg ez a mai főztem. Itt már szó sincs az orwelli jóslat túllihegéséről, egyre inkább igaza van, az ország, Európa, a világhatalmainak fő törekvése a hétköznapi ember állandó megfigyelése, szavainak, tetteinek regisztrálása, majd bármikori felhasználása az illető ellen. Azt sem hiszem, hogy holnaptól csak a hívás helyét, idejét regisztrálják. Nem, rögzítik a teljes beszélgetéseinket.

A térfigyelő kamerák esete csak előjáték ahhoz, ami ránk, személyiséggel, egyéniséggel, élettel megáldott emberekre még vár.

Irházi János
nyugatijelen.com