AZ OLAJVÁLSÁG ÉS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEI

Dr. Végh László

- a válság még épp idôben jött -

A napjainkban kibontakozó olajválság, bár külsôségeiben hasonló, de alapvetôen más jellegű, mint az 1973 ôszén és 1979-ben kirobbant olajválságok. Az idôsebbek még jól emlékezhetnek az 1973 ôszén kitört arab-izraeli háborúra és az Izrael támogatójának nyilvánított nyugati országok ellen hirdetett arabolajembargóra. Az olajhiány a benzin- és gázolajárak emelkedését vonta magával. Emiatt megkezdôdött az üzemanyag felvásárlása, ami tovább növelte a hiányt, ezzel az árak még magasabbra szöktek, a pánik tovább fokozódott, és így tovább. Az öngerjesztô folyamat ahhoz vezetett, hogy 1973 ôszén a nyersolaj ára a hordónkénti 9 dollárról 36 dollárra emelkedett (1996-os dollárban számolva). Ez az ár évekig artható volt, sôt, 1979-ben, a két nagy olajtermelô, Irak és Irán háborúja során újabb olajárrobbanás sújtotta a világgazdaságot, a nyersolaj ára hosszabb idôre hordónként 50 dollár fölé kúszott. Az 1973-as és 1979-es olajárrobbanások nem azért következtek be, mert nem volt elég olaj, egyszerűen azon alapultak, hogy az olajforrások és olajtartalékok zöme egy helyen, a Perzsa-öböl körzetében találhatók és ez bizonytalanná tehette a világ olajellátását.

A mostani olajválság viszont már annak a jele, hogy a világ olajbányászata lehetôségei határához közeledik. A gyorsan növekvô világgazdaság olajszükséglete ez évtôl fogva már nem vagy alig fedezhetô. A válság közvetlen oka az, hogy két évvel ezelôtt a távol-keleti gazdasági válság miatt kevesebb olajra volt szükség és ezért az olaj világpiacán túlkínálat keletkezett. Az árak 1998 végén hordónként 10 dollárkörüli értékre estek vissza, ami ahhoz vezetett, hogy kevesebbet ruháztak be az olajiparba, kevesebb új kutat fúrtak és feladtak olyan olajmezôket, amelyek túl drágán termeltek. Azóta viszont az olaj iránti kereslet a világgazdaság gyors növekedése miatt folyamatosan nô és az árak is egyre emelkednek. Annyira, hogy mostanra a kereslet nem elégíthetô ki. A finomítók tartalékai világszerte a mélyponton vannak és ahogy a hírek tudatják, számos helyen pánikszerű felvásárlás kezdôdött. Jogos a feltevés, hogy a jelenlegi 35 dollár körüli olajárat sem az OPEC termelésnövelô határozatai, sôt még az USA stratégiai tartalékainak a felszabadítása sem tudja letörni. Hosszabb távon, vagy akár már az idén is további komolyabb áremelkedésre számíthatunk.

Józan becslések szerint - melyek az ezévi olajválságot évekkel ezelôtt megjósló geológusoktól származnak - a világ olajtermelési képességének határát 2005-ben éri el, ekkor jutunk el a termelés évenkénti változását leíró haranggörbe csúcsára. A csúcsérték elérése után a világ olajtermelése fokozatosan csökken. Azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi válság még éppen idôben jött, ennek köszönhetôen könnyebben tudunk váltani. A OPEC termelésének komolyabb növelése nem áll sem az erre egyedül képes Szaud-Arábia, sem a nyugati országok érdekében, mivel ez nem hozhat hosszú távú megoldást.

Ha a világgazdaság növekedésével az olajtermelés még vagy négy évig lépést tarthatott volna, akkor a csúcsteljesítmény elérése után a meredek zuhanás teljes káoszba taszíthatta volna a világgazdaságot.

Így körülbelül egy évtizednyi idô áll a világgazdaság rendelkezésére, hogy ezalatt más vágányra kerüljön át. 2010-ig nagyon komoly változások fognak történni, ám megjósolhatatlan, hogy ezek pontosan milyenek lesznek.

Az emberek nem értik, mirôl van szó. Ha tudnák, mi a valódi helyzet, akkor nem tiltakozásra, úttorlaszok építésére, hanem a hosszútávú megoldások keresésére fordítanák az energiáikat. Ugyanis az olajárak addig fognak emelkedni, amíg az olaj iránti kereslet le nem esik a kínálat szintjére.

Amint a hetvenes években, az olajár a többszörösére is emelkedhet, mert a keresletnek le kell csökkenie, mégpedig úgy, hogy bizonyos fogyasztók lemondanak a kocsijukról, energiát emésztô vállakozásukról.

Megbecsülhetjük, hogy az olajfogyasztásnak legalább 20 %-kal kell ahhoz csökkenni, hogy a világgazdaság hosszabb távon működôképes maradhasson, mert akiknek tényleg szükséges az olaj, azoknak juttatni kell. A mentôautónak, a kenyereskocsinak és a tömegközlekedésnek feltétlen

szükséges az üzemanyag. A nagyvárosok közlekedési dugóiban fuldokló személykocsik jó részének utasai meglehetnek kocsi nélkül is, fôleg ha jobb lesz a tömegközlekedés. A kormányok vétkesek, de nem abban, amivel a közvélemény vádolja ôket. A politikusok, tisztelet a kevés kivételnek, elfogadták a modern kor dogmáit, miszerint a tudomány, a technika és a piaci erôk mindenhatóak és homokba dugták a fejüket, amikor az olajkészletek kimerülésérôl esett szó. Most azonban kereken ki kell mondani, hogy nem lesz több olaj, sôt még annyi sem, amennyi most van és ezért hatalmas feladatok állnak elôttünk, óriási kihívásokkal kell szembenézni. Az ellenzékben lévôknek együtt kell működniük a döntés felelôsségét hordozó kormányzatokkal. Mert lehet ugyan a kormányzatokat támadni, akár meg is lehet ôket buktatni, azonban ez semmit sem old meg. Nem lesz vele több olaj és az emberek újabb bűnbakokat fognak találni.

Tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi életmód folytatására egyelôre nincs több energia. Vannak ugyan hatalmas készletek nehézolajból, olajpalából, olajhomokból, de ezek csak nehezen, drágán, komoly környezetkárosítás árán és fôleg hosszabb idô elteltével tárhatók csak fel. Mivel az Északi-sark jege az elhasznált fosszilis tüzelôanyagok, a szén, az olaj és a gáz elégetése miatt máris megolvadt és a következô évtizedekben emiatt is kiszámíthatatlan természeti csapások fenyegetnek, a minden éghetônek az eltüzelése csak még nagyobb katasztrófákhoz vezethet. Ehelyett inkább komolyan takarékoskodnunk kell és a természetes körfolyamatok rendszeréhez illeszkedô mezôgazdasági és ipari termelési rendszereket kell kialakítanunk. Ekkor a civilizációnk fenntarthatóvá válik.

Nézzük meg, milyen tartalékaink lehetnek, milyen változások állnak elôttünk.

A multinacionális vállalatok hatalmas távolságra lévô üzemei között állandóan szállítani kell a részegységeket, félkész és kész termékeket. Miért telepíti szét a multinacionális cég a gyárait? Az olcsó munkaerô, a környezetvédelmi elôírások enyhesége és a kapott adókedvezmények miatt. Az állandó szállítás miatt a multik tevékenysége nagyon energiaigényes.Ezért az olajválság kibontakozását a multinacionális vállalatok sokaságának csôdje kíséri majd. Csak azok maradhatnak talpon, amelyeknél az energiaköltségek elenyészôek, vagy ahol valóban szükséges a határokon túlnyúló nemzetközi együttműködés. Elsôsorban az informatikával, kutató-fejlesztô tevékenységgel, távközléssel foglalkozó multinacionális vállalkozások életképesek. A többieknek gyökeresen át kell alakítani termelési és értékesítési módszereiket. Például az űdítô italokkal foglalkozó cégeknek a sűrítmények és kivonatok értékesítésére kell majd átállniuk mert így megtakarítható a palackok elôállításának valamint a szállításnak a költsége. A szénsavas italok készítéséhez visszatérhetünk az autószifon korszerűbb változataihoz. A gépkocsigyártók közül csak azok maradnak piacképesek, amelyek száz kilométeren 3 liternél kevesebbet fogyasztó népautók elôállítására lesznek képesek. Válságba kerül a autózásra építô iparágak és szolgáltatások sokasága, például a megamarketek hálózata is, ugyanis az embereknek egyre kevesebb pénze lesz arra, hogy kocsival járjanak a mamutüzletekbe vásárolni. A változások szinte valamennyi ember munkáját érinteni fogják, mindenkinek alkalmazkodnia kell az új követelményekhez.

Nem kell arra gondolnunk, hogy az ötven évvel ezelôtti életmód tér majd vissza. A globalizálódó világ hatalmas tudományos-műszaki alapot teremtett ahhoz, hogy ugyan komoly megrázkódtatások árán, de úgymond elôre meneküljünk. A fogyasztói társadalom összeroppanása nem tekinthetô feldolgozhatatlan csapásnak. Az átalakulás hatalmas alkotó energiákat szabadít fel, az életünk sokkal emberibbé, élhetôbbé válhat. A mai hajszás fogyasztói életmód, amelyet a reklámokra, kereskedelmi televiziókra épített, emberektôl mélységesen idegen értékeket hirdetô és ezért is fenntarthatatlan rendszeren alapul, egyébként is összeomlana, nem kár érte. A tudomány, a technika és a szellemi értékek felé forduló ember nem egymást kizáróak, hanem egymást erôsítôek. A világméretű válságból való kilábalás alapvetô eleme a fogyasztói társadalmak humanizálása, a szellemi értékekre való nevelés és ezáltal az emberhez méltó élet felmutatása. Ez a folyamat már a mostani olajválság kirobbanása elôtt beindult, beteljesítése egyben civilizációnk túlélésének is kulcseleme.

Forras