Folytatódik Székelyföld elrománosítása
A végeken mindenhol eszi a Székelyföldet a fene. Balassi híres Egy katonaének című versében még úgy fogalmaz: Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”, mára azonban eme végek feladni látszanak a harcot. Ostromzóna, kontakt-terület: ismerős kifejezések, ugye? Úgy tűnik, a végeknek elegük van az ostromállapotból: megadják magukat. A Székelyföldön élő közel 800 ezer magyar falusi környezete, kompaktsága kevésbé változott az utóbbi évtizedekben, de a nagyobb városokban (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) a regáti és moldvai románok tömeges betelepedése miatt a magyarok aránya 65–75%-ra csökkent. Csíkszeredába csak az utóbbi 10 évben 8 ezer románt telepítettek. Marosvásárhelyen ma már csak a lakosság körülbelül fele magyar, mert a nyolcvanas években több mint 20 ezer román jött ide.
A Székelyföldhöz csatlakozik a Barcaság (Brassó és Hétfalu vidékének) közel 100 ezres magyarsága, jelentős részük székelyföldi származású, közéjük és a szászok közé folyamatosan beékelődnek a románok. Székelyföld keleti és észak-keleti részei népességének történetével legátfogóbban Kölönte Béla foglalkozott, aki tanulmányában leírja, hogy a románság a XVII. század közepétől kezdett beszivárogni Gyergyóba, ahol a havasokban pásztorokként telepedtek le. Csík-, Gyergyó- és Kászonszék vezetői eleinte keményen rendelkeztek a letelepedésük és befogadásuk ellen. A XVII. század végén már tömegesen jöttek be, mert jobb megélhetést és békésebb életkörülményeket találtak itt. Különösen a szárhegyi nagybirtokos Lázár család a Gyergyóban szétszórtan fekvő részbirtokaira, mint zselléreket kitelepítette. Ennek lett egyik eredménye Vasláb, amelynek lakói – dacára a tiszta székely környezetnek – a mai napig megtartották román nyelvüket, viseletüket és népszokásaikat.
Ditró község külső területein a földnélküli moldovaiak alkalmazása elrománosította a kisebbségbe került székelyeket, Várhegy, Várhegyalja, Gödé, míg a volt gyepűsávon Holló, Bélbor, Tölgyes, Békás, Zsedánpatak, Domuk, Salamás és Hódos falvakat.
Vámszer Géza kutatásai szerint Csíkszék keleti részén, a moldvai határ mentén létezett egy kb. 30-50 km széles gyepű határsáv, ahol a XVII. század végéig állandó települések nem alakultak ki, csak azután, az erőteljes román betelepedéssel.
Egy hágótői származású székelyudvarhelyi asszony elmondta, hogy édesapja is román származású, de elmagyarosodott, viszont északabbra fordított a helyzet, az ottani kisebb falvakban a székelyek románosodtak el. A XVI-XVII. század zavaros, éhínségekkel, pestisjárvánnyal és háborús veszteségekkel meggyengült Gyergyó peremvidékére, a lakatlan erdős-hegyes területekre többségükben moldvai és erdélyi román telepesek, de székelyek is kiköltöztek és keveredtek. A XVI. század közepén létesült Maroshévíz (régebben Gyergyótoplica), kb. a XVII. század végén Vasláb, a XVIII. század elején Tölgyes, Holló a XVIII. század végén, Marosfő a XIX. Század elején, stb.
A délnyugati tengely
Egy tipikus példa Székelyföld délnyugati pereméről: Héjjasfalva, Fehéregyháza. Elvileg a történelmi Keresztúr-fiszék részei lennének, sajnos azonban teljesen elveszítették a kötődést, a Székelyföldhöz való szerves tartozást. És ezzel megpecsételődni látszik sorsuk. Most még majdnem magyarok, de a románosodási (cigányosodási?) folyamat erőteljesen felgyorsulni látszik. Elég, ha csak azt mondom, a fiatalság nem a keresztúri magyar iskolákba, hanem a segesvári román iskolákba jár (pedig a távolság egyforma), a vegyes házasságok teljesen elfogadottak, az ügyintézés a polgármesteri hivatalban román nyelvű. És ami a legfájóbb: a magyarság kezdi román akcentussal beszélni a magyar nyelvet. Tudják, miről beszélek, ugye? A hanghordozás „éneklőssé” válik, a szóhangsúly az első helyett a másodikra kerül… És már lélekben sem magyarok igazán. Számszerűségükben még elég sokan vannak – per pillanat még többségben vannak Héjjasfalván is, Fehéregyházán is, de a morális veresége rég elfogadták. Csak élni akarnak, nem magyarul élni. Akiknek az így kialakuló élettér nem tetszik, sokan beköltöznek városra, de ismét csak nem Keresztúrt választják, hanem Segesvárt. Nagy problémája Székelyföld peremvidékének az, hogy szászok kitelepedése után keletkezett űrt kihasználva, románok és cigányok telepedtek le a kontaktzónába. És „rágják” a Székelyföldet.
Patakból ér lettünk
Ha Kolozsvár irányába utazunk, vagy jövünk, mindig szemünk elé kerül a Maros partján álló négyzet alakú, sarkain bástyákkal megerősített várkastély, amely a 16. században épült. I. Rákóczi György 1650 körül átépíttette. 1910-ben 2109 lakosából 1498 magyar és 595 román volt. Napjainkra a lakosság aránya megfordult. 1992-ben 5954 lakosából 4208 román, 1379 magyar, 352 cigány és 13 német volt. Radnóton járunk.
Balázs Imre helybéli lakos szerint az aránymegváltozás a hőerőmű építésével kezdődött. A hatvanas évek elején az ország minden sarkából toboroztak munkaerőt a telepre, ekkor kezdődött meg a panellakások építése is, az idecsábított családok számára. Ezzel egy időben beindult a középiskola, az energetikai technikum, ahol román nyelven zajlott a felvételi, ezért a magyarok simán kiestek. Ez volt a kezdet, majd Gheorghe Gheorghiu-Dej halálát követően az volt a politika, hogy lehetőleg román szakembereket vegyenek fel. Szemszúrásból magyarokat is alkalmaztak, de legtöbbjük hamar elment a településről. A radnóti középiskolában évtizedeken keresztül párhuzamosan volt magyar és román osztály, mára ez teljesen elsorvadt, csak I-VIII. osztály van, de félő, hogy jövőben már nem indul első osztály. Kifogytunk a magyar gyermekekből. A kijelölt „nemzeti politikának” köszönhetően, aki tehette és tehetséges volt, elment, nem is jött vissza, sajnos, a törzsgyökeres radnótiak sem, akik viszont jöttek, azok egy része beilleszkedett, a másik része továbbállt. Mint mindenütt a szórványban, itt is jellemző a beolvadás, tudni kell, hogy 1919 óta itt nem volt magyar világ. Az emberekben generációkon keresztül már benne van a félelem, a szülők nem szólnak bele a szerelembe, ezt követi majd a nyelv kiszorulása. Ismerek olyan családot, ahol az anyuka magyar, két gyereket nevel egyedül, de mind a kettővel románul beszélget. Olyan is van, hogy a román vej miatt az egész család románul beszél. Ebből kifolyólag egyre romlik az anyanyelv, identitástudat még van, de nincs kellő hozzáállás és méltóság, hogy ezt vállalják. A kilencvenes években az RMDSZ megjelenése összefogta a magyarságot, de látva, hogy nem kellőképpen képviselik érdekeinket a parlamentben, nagy lett a kiábrándultság, a patakból ér lettünk, mondja Balázs Imre.
Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Zsidó Ferenc
A végeken mindenhol eszi a Székelyföldet a fene. Balassi híres Egy katonaének című versében még úgy fogalmaz: Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”, mára azonban eme végek feladni látszanak a harcot. Ostromzóna, kontakt-terület: ismerős kifejezések, ugye? Úgy tűnik, a végeknek elegük van az ostromállapotból: megadják magukat. A Székelyföldön élő közel 800 ezer magyar falusi környezete, kompaktsága kevésbé változott az utóbbi évtizedekben, de a nagyobb városokban (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) a regáti és moldvai románok tömeges betelepedése miatt a magyarok aránya 65–75%-ra csökkent. Csíkszeredába csak az utóbbi 10 évben 8 ezer románt telepítettek. Marosvásárhelyen ma már csak a lakosság körülbelül fele magyar, mert a nyolcvanas években több mint 20 ezer román jött ide.
A Székelyföldhöz csatlakozik a Barcaság (Brassó és Hétfalu vidékének) közel 100 ezres magyarsága, jelentős részük székelyföldi származású, közéjük és a szászok közé folyamatosan beékelődnek a románok. Székelyföld keleti és észak-keleti részei népességének történetével legátfogóbban Kölönte Béla foglalkozott, aki tanulmányában leírja, hogy a románság a XVII. század közepétől kezdett beszivárogni Gyergyóba, ahol a havasokban pásztorokként telepedtek le. Csík-, Gyergyó- és Kászonszék vezetői eleinte keményen rendelkeztek a letelepedésük és befogadásuk ellen. A XVII. század végén már tömegesen jöttek be, mert jobb megélhetést és békésebb életkörülményeket találtak itt. Különösen a szárhegyi nagybirtokos Lázár család a Gyergyóban szétszórtan fekvő részbirtokaira, mint zselléreket kitelepítette. Ennek lett egyik eredménye Vasláb, amelynek lakói – dacára a tiszta székely környezetnek – a mai napig megtartották román nyelvüket, viseletüket és népszokásaikat.
Ditró község külső területein a földnélküli moldovaiak alkalmazása elrománosította a kisebbségbe került székelyeket, Várhegy, Várhegyalja, Gödé, míg a volt gyepűsávon Holló, Bélbor, Tölgyes, Békás, Zsedánpatak, Domuk, Salamás és Hódos falvakat.
Vámszer Géza kutatásai szerint Csíkszék keleti részén, a moldvai határ mentén létezett egy kb. 30-50 km széles gyepű határsáv, ahol a XVII. század végéig állandó települések nem alakultak ki, csak azután, az erőteljes román betelepedéssel.
Egy hágótői származású székelyudvarhelyi asszony elmondta, hogy édesapja is román származású, de elmagyarosodott, viszont északabbra fordított a helyzet, az ottani kisebb falvakban a székelyek románosodtak el. A XVI-XVII. század zavaros, éhínségekkel, pestisjárvánnyal és háborús veszteségekkel meggyengült Gyergyó peremvidékére, a lakatlan erdős-hegyes területekre többségükben moldvai és erdélyi román telepesek, de székelyek is kiköltöztek és keveredtek. A XVI. század közepén létesült Maroshévíz (régebben Gyergyótoplica), kb. a XVII. század végén Vasláb, a XVIII. század elején Tölgyes, Holló a XVIII. század végén, Marosfő a XIX. Század elején, stb.
A délnyugati tengely
Egy tipikus példa Székelyföld délnyugati pereméről: Héjjasfalva, Fehéregyháza. Elvileg a történelmi Keresztúr-fiszék részei lennének, sajnos azonban teljesen elveszítették a kötődést, a Székelyföldhöz való szerves tartozást. És ezzel megpecsételődni látszik sorsuk. Most még majdnem magyarok, de a románosodási (cigányosodási?) folyamat erőteljesen felgyorsulni látszik. Elég, ha csak azt mondom, a fiatalság nem a keresztúri magyar iskolákba, hanem a segesvári román iskolákba jár (pedig a távolság egyforma), a vegyes házasságok teljesen elfogadottak, az ügyintézés a polgármesteri hivatalban román nyelvű. És ami a legfájóbb: a magyarság kezdi román akcentussal beszélni a magyar nyelvet. Tudják, miről beszélek, ugye? A hanghordozás „éneklőssé” válik, a szóhangsúly az első helyett a másodikra kerül… És már lélekben sem magyarok igazán. Számszerűségükben még elég sokan vannak – per pillanat még többségben vannak Héjjasfalván is, Fehéregyházán is, de a morális veresége rég elfogadták. Csak élni akarnak, nem magyarul élni. Akiknek az így kialakuló élettér nem tetszik, sokan beköltöznek városra, de ismét csak nem Keresztúrt választják, hanem Segesvárt. Nagy problémája Székelyföld peremvidékének az, hogy szászok kitelepedése után keletkezett űrt kihasználva, románok és cigányok telepedtek le a kontaktzónába. És „rágják” a Székelyföldet.
Patakból ér lettünk
Ha Kolozsvár irányába utazunk, vagy jövünk, mindig szemünk elé kerül a Maros partján álló négyzet alakú, sarkain bástyákkal megerősített várkastély, amely a 16. században épült. I. Rákóczi György 1650 körül átépíttette. 1910-ben 2109 lakosából 1498 magyar és 595 román volt. Napjainkra a lakosság aránya megfordult. 1992-ben 5954 lakosából 4208 román, 1379 magyar, 352 cigány és 13 német volt. Radnóton járunk.
Balázs Imre helybéli lakos szerint az aránymegváltozás a hőerőmű építésével kezdődött. A hatvanas évek elején az ország minden sarkából toboroztak munkaerőt a telepre, ekkor kezdődött meg a panellakások építése is, az idecsábított családok számára. Ezzel egy időben beindult a középiskola, az energetikai technikum, ahol román nyelven zajlott a felvételi, ezért a magyarok simán kiestek. Ez volt a kezdet, majd Gheorghe Gheorghiu-Dej halálát követően az volt a politika, hogy lehetőleg román szakembereket vegyenek fel. Szemszúrásból magyarokat is alkalmaztak, de legtöbbjük hamar elment a településről. A radnóti középiskolában évtizedeken keresztül párhuzamosan volt magyar és román osztály, mára ez teljesen elsorvadt, csak I-VIII. osztály van, de félő, hogy jövőben már nem indul első osztály. Kifogytunk a magyar gyermekekből. A kijelölt „nemzeti politikának” köszönhetően, aki tehette és tehetséges volt, elment, nem is jött vissza, sajnos, a törzsgyökeres radnótiak sem, akik viszont jöttek, azok egy része beilleszkedett, a másik része továbbállt. Mint mindenütt a szórványban, itt is jellemző a beolvadás, tudni kell, hogy 1919 óta itt nem volt magyar világ. Az emberekben generációkon keresztül már benne van a félelem, a szülők nem szólnak bele a szerelembe, ezt követi majd a nyelv kiszorulása. Ismerek olyan családot, ahol az anyuka magyar, két gyereket nevel egyedül, de mind a kettővel románul beszélget. Olyan is van, hogy a román vej miatt az egész család románul beszél. Ebből kifolyólag egyre romlik az anyanyelv, identitástudat még van, de nincs kellő hozzáállás és méltóság, hogy ezt vállalják. A kilencvenes években az RMDSZ megjelenése összefogta a magyarságot, de látva, hogy nem kellőképpen képviselik érdekeinket a parlamentben, nagy lett a kiábrándultság, a patakból ér lettünk, mondja Balázs Imre.
Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Zsidó Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése