Ordas gondolatok

"P" barátom kérésére utánanéztem az ordas szó jelentésének, ugyanis jómagam se ismerem tulajdonképpeni jelentését. A mesebeli ordas farkassal és a XIX.,XX. századi ordas eszmékkel tudom összekötni ezt a szavat.

Lássuk mit mutat a gugel (nemsokára veszek egy magyar értelmező szótárt is, mert mi van ha hazudni fog a gugel?:)

Ordas. Eredeti jelentése: barnával tarkázott fekete mint bunda színe (olyasféle szó, mint a "cirmos"). Aztán később a melléknévi jelentése telítődött a farkas kegyetlenségével, így lett az ordas jelentése pusztító, kegyetlen, gonosz. A mai napon mindenki ordas, aki nekünk ellenszenves, legyen az jegyellenőr, tanár vagy esernyő.

Ordas

Nagyközség. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye dunavecsei j. -ban, a Duna partján, (1910) 849 magyar lak., gőzhajóállomással, postahivatallal, u. t. Dunapataj. Történeti nevezetességű hely a határban a dákosi sík. Itt ütötte föl az 1709-ik év telén hadi sátorát a dunai rengeteg erdők enyhében II. Rákóczi Ferenc, túl a Dunán pedig az ellentábor állott az imsósi erdővel átellenes Dunapart magas ormán a paksi határban, gr. Batthyány vezérlete alatt. - L. még Bácsordas, Ungordas. És egy forumozó véleménye: "A farkas vagy szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Belőle háziasították a kutyát (Canis familiaris). Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus). Az ordas egy színmutáció. Erőltetetten olyan értelmet próbálnak adni neki mintha vadabb gonoszabb lenne de ez nem igaz, a kutyafélék nagyon logikus lények. Sok tévhit kering róluk."

Majmok között

Az Óperenciás tengeren túl

Ahol a kurta farkú malac túr




A héten az egyik utazási iroda vezetôjétôl olyan híreket kaptam, amelyek szerint néhány tucat ELTE TTK-s hallgató azzal a kérdéssel fordult hozzájuk, hogy merre van az Óperenciás-tenger, illetve hogy szerveznek-e oda társasutakat. Az állítás meglepô volt, de hamarosan rájöttünk, hogy ez csakis a Nyelvi Sarok népszerûsítô hadjáratának lehetett az egyenes következménye. S hogy azok se maradjanak tudatlanok, akik még nem jutottak el a(z) [cenzúrázva] Tours-hoz vagy valamely konkurrens céghez, mai írásunkban választ adunk a szóbanforgó kérdésre, sôt sok másikra is.







Ehhez elôször is a népetimológia fogalmát kell tisztáznunk. Tulajdonképpen úgy lehetne ezt magyarra fordítani, hogy naiv, népies szómagyarázat, és azt a folyamatot takarja, amelynek során az egyszerû emberek megkísérlik jelentéssel felruházni, illetve "érthetô" alakra hozni azokat az idegen nyelvekbôl átvett kifejezéseket, amelyek magyarul meglehetôsen értelmetlennek tûnnek (mert azok is). Például a szôlô kártevôjét, a peronoszpórát, falun gyakran nevezték, és nevezik máig is "fene rossz porának", ami hangzásban hasonlít az eredeti szóhoz, valóban lényegesen több jelentéssel bír magyarul, mint az elôbbi, és találó is, amikor a levelek alján kialakuló bolyhos képzôdményeket porhoz hasonlítja.







Ugyanezen az úton alakult ki a számszeríj szó is, amelynek gyakorlatilag semmi köze se a számhoz, se a szerhez, és az íjhoz is csak annyi, hogy nyilak kilövésére használták (a mechanikája eléggé különbözik az íjétól). A kifejezés úgy jött létre, hogy egy szláv szót "magyarítottak" ôseink. E szó egyébként az oroszban például szamosztrelként él, és annyit tesz, hogy "magától lövô". Az még érdekesebb, hogy a számszeríj szóval sokan még mindig nem voltak megelégedve, és még tovább alakították, hogy végül szerszámíj lett belôle...







Ugyancsak szép népetimológiai példa a tubarózsa, amely még csak nem is a rózsafélékhez tartozik (hogy a tuba nevû hangszerhez milyen kevéssé hasonlít, azt meg inkább nem is taglalom). Ez a latin tuberosa, vagyis "gümôs" szó átalakulásával keletkezett, mégpedig azért, mert az egyszerû emberek e furcsa kifejezést úgy tették "értelmesebbé", hogy a végzôdést rózsaként fogták fel, az elôtagot pedig a "tubica, galamb" jelentéssel ruházták fel. Érdekességképp megjegyezhetjük, hogy történetét tekintve a tubarózsa végeredményben közelebb áll a tuberkulózis szóhoz - amelyet magyarra tüdôgümôkórként ültettek át -, mint a rózsához.







Ezek után valószínûleg senki nem fog megütközni azon, hogyha bejelentem, a hóhányó szó sem függ össze sem a hóval, sem a lapátolással (sem a túlzott alkoholfogyasztást kísérô, illetve követô, legtöbbször migrénes fejfájás társaságában jelentkezô aktivitással). Igen, igen, itt is a "nép" avatkozott be, a hohano szót alakította át. E kifejezés pedigréje egyébként erôsen megkérdôjelezhetô, hiszen az eredetileg "hazug" jelentésû cigány szó az alvilági nyelv útba ejtésével érkezett a köznyelvbe. Széles körû elterjedéséhez persze szükség volt a hóhányó ártatlan hangzására is.







A Nyelvi Sarok legelsô cikkében azt az azóta megválaszolatlan kérdést is fölvetettük, hogy miért jelent a tucat tizenkettôt. E szó gyökerei is a latinba, illetve az ógörögbe nyúlnak vissza. Latinul a tizenkettôt duodecimának, görögül dodekának mondták (ez fennmaradt olyan szavakban, mint a dodekafónia - a tizenkétfokú zene -, illetve a dodekaéder), és számos európai nép megôrizte e szót. Itt nemcsak az újlatin nyelvekre kell gondolnunk - spanyolul például a tizenkettô docena - hanem más nyelvcsaládok nyelveire is, mint például az angol vagy a német. E nyelvekben párhuzamosan élt tovább a saját kifejezés és a latin eredetû, angolul például a dozen és a twelve, németül a dutzend és a zwölf. A magyarba feltehetôen német közvetítéssel érkezett a tucat szó, amelynek jelentése a fentiekbôl nyilvánvaló kell hogy legyen (mint ahogy eddig is az volt).







Míg a tucat szó etimológiája csak részben tekinthetô népetimológiai példának, hiszen a hangkép alig változott meg a német verzióhoz képest, az Óperenciás-tenger a népetimológia csaknem minden különös ismertetôjegyét magán viseli. Története nagyon érdekes: a Habsburg Birodalom idejében az osztrák Enns folyón túli területeket Ober-Ennsnek hívták, ami körülbelül annyit tesz, hogy az "Ennsen túli terület" (micsoda véletlen egybeesés!). Az ott szolgáló magyar katonák tréfásan Oberennsiára ferdítették ezt az elnevezést, mintha külön országról lett volna szó * . Ebbôl hamarosan Óperencia lett, akik pedig Észak-Itáliában táboroztak, azok még a Földközi-tengert is megláthatták, és erre hivatkoztak Óperenciás-tengerként. Akikre tehát az utazási irodában furcsán néztek, és akiknek azt válaszolták, hogy nem, nincsenek társasutak az Óperenciára, az bátran menjen vissza, és követeljen kártérítést, amiért téves információt adtak neki! (Bár lehet, hogy jobban jár, ha inkább beletörôdik a vaskalapos hivatalnokok értetlenségébe, és ehelyett vesz egy repülôjegyet a Földközi-tenger valamely üdülôvárosába.)







Arról sajnos nem tudunk pontos információval szolgálni, hogy az Üveghegy merre helyezkedik el, de ha van köztetek hegymászó, aki járt már arrafelé, akkor szívesen vesszük, ha megosztja velünk ilyen jellegû földrajzi ismereteit, amelyeknek mi sajnálatos módon híján vagyunk.







* Ezek a bakák egyébként más kifejezések fejlôdéstörténetébe is belekontárkodtak (a szó legnemesebb értelmében). Az ô nevükhöz fûzôdik például az angyalbôr megszületése, amely valószínûleg a pantallérig vezethetô vissza, ez pedig a puska vállszíjának volt régen a neve. Az angyalbôr genealógiája: pantallér ® antallér ® antalbôr ® angyalbôr. Ezt a következtetést támasztja alá, hogy az angyalbôr a XVIII. századig csak a puskaszíjat jelentette, csak századunk elejére nyerte el mai jelentését.

Forrás

The Fountain - A forrás -filmajánló

Tom rákkutató. Megszállottan keresi a betegség ellenszerét, hogy meggyógyíthassa feleségét, Izzi-t. Mindeközben a haldokló Izzi belekezd egy könyv megírásába, melynek A forrás címet adja. A könyvben egy 16. századi konkvisztádor azért indul a közép-amerikai dzsungelbe, hogy meglelje a fát, melyről a maják ősi mítoszai szólnak. Aki ugyanis iszik annak nedvéből, örökké élhet. Tom kutatásai során egy különleges fára bukkan, melynek felhasználásával talán képesek lehetnek legyőzni a halált…





Magányos gömb lebeg az űrben. A gömb utasa egy hatalmas és különös fával egy haldokló csillag, a maják hiedelmeiben a holtak országaként emlegetett Xibalba felé halad.





Darren Aronofsky ismét nagyot alkotott. A forrás már az első perceiben magával ragadja az embert és nem ereszti egy pillanatra sem. A történet, bármennyire is furcsának tűnhet az elején, egy kerek egésszé áll össze. Azonban ebben a filmben nem a történeten van a lényeg. Hanem a mondanivalón. Számomra ez a film arról szól, amitől az emberek a leginkább félnek, és ami mindenki életében elkövetkezik egyszer: a halálról. Izzi és Tom története szomorú, ám egyszersmind gyönyörű is. A film titokzatos vándora, Tom, az örök életet elért ember, aki menekül a halál elől. Nem képes hátrahagyni félelmét, ellentétben feleségével, így ő az időn keresztüli bolyongásra ítéltetett, míg végül eljut Xibalbába, aholis megvilágosodik. És a film végén kiderül, hogy aki az öröklétet hajszolja, az egyáltalán nem biztos, hogy azt éri el, amire áhítozik.

Forras

Weöres Sándor - Majomország

- elmondja: Latinovits Zoltán –
Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.

Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.

Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol,
egyiké majommennyország,
másiké majompokol.

Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomújságot olvas
majomvacsora után.

Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.

Online hangos versek

Mit tegyek akkor, ha már rájöttem arra, hogy milyen szerepekre tanítottak, s nem akarom játszani azokat?

Feldmár András gondolatai:

Ha le tudtam vetkőzni az összes maszkot, amit rám kényszeríttettek, s megtaláltam a saját arcomat, akkor tudom, hogy ha valamit el akarok érni, akkor bizonyos ruhát s bizonyos arcot kell magamra vennem, másképpen kell megfésülni a hajamat stb. Ilyenkor én ezeket megteszem. Nem akarom a fejemet beverni a falba azért, hogy véres legyen a fejem. Tehát például akkor, amikor a skizofrének emberibb kezelésére akarom rávenni egy kórház orvosait, szívesen fölveszek egy nyakkendőt és zakót is, hogy eljátsszam a szerepem, hogy úgy nézzek ki, mint valaki, akiben ők hinni tudnak, valaki, akire hallgatni tudnak. A fontos az, hogy önmagamban ne játsszak szerepet, Önmagam ellen ne játsszak szerepet. Persze a mai társadalomban feltétlenül szükséges, hogy néha kiadjam magam valakinek, különben bezárnak, különben nem engedik meg, hogy itt beszéljek nektek. Akkor inkább bezárnának egy kórházba. Tehát nem lehet minden szerepet levetkőzni, de lehet válogatni azok között a szerepek között, amiket az embernek feltétlenül meg kell tartania azért, hogy társadalomban éljen. De ilyenkor már szabadon választja azokat a szerepeket az ember s nem félelemből.





Érdemes beszélni egy keveset a mester és a tanítvány kapcsolatáról is, arról, hogy milyen egy demagóg, és milyen egy valódi mester. Arról, hogy, ki a mester és ki az úr. Arról, hogy amikor valakinek a tanítványa leszek, akkor elárulom-e magam vagy pedig valóban a saját utamon haladok előre a mesterem segítségével, Arról, hogy ezt hogyan lehet megtudni.





Az egyik legnagyobb olyan mester, akit nagyon sokan demagógnak gondolnak, egy indiai guru, akit Bhagwan Rajnees-nak hívnak. Ő azt mondta, hogy amikor olyasvalaki közelében vagyunk, aki mesternek adja ki magát, akkor nagyon oda kell figyelnünk a saját szívünkre, s azt kell megkérdeznünk magunktól, hogy amikor ennek az embernek a közelében vagyok, akkor távolodom-e önmagamtól, vagy közeledek önmagamhoz. Tehát azt, hogy ez az ember, s ennek az embernek a tanításai, elvisznek-e önmagamtól valahová hozzá, tehát kihasznál-e engem, vagy inkább azt érzem, hogy ennek az embernek a közelében egyre közelebb kerülök a saját középpontomhoz. Nem arról van szó, hogy az ember nem tudja megtéveszteni magát, hogy nem lehet hibát véteni, de szerintem nincs jobb mutató, mint ez annak megállapítására, hogy ki lehet valaki számára valódi mester, s ki hamis mester. De ha az ember talál önmagának egy valódi mestert, akkor egy háromszög alakul ki. Ilyenkor a mester, a tanítvány és az Isten - vagy nevezzük nagyobb intelligenciának - eggyé válik. Az ember tanulása közben a legizgalmasabb pontokon nyilvánvaló, hogy ez a három csak része egy nagy valaminek. S ilyenkor már persze megtörténik az, hogy a tanítványból is mester lesz, s a mesterből tanítvány, vagy mind a kettő mester lesz, s akkor az egyik megy tovább. Ez pontosan az ellenkezője annak, amiről korábban beszéltem, szóval korábban az úrról s nem a mesterről beszéltem.





Még néhány szót szólok az ideálról. Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda, De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó.

Forras

Van élet a halál elött?

Ajánló

Mindannyian folyamatosan hipnózisban élünk, és azok az emberek, akik, felébrednek az álomból, és elkezdik a saját életüket élni, nagyon megijesztenek bennünket. A film Feldmár András állandó önvizsgálatra sarkaló, rendkívül nyugtalanító gondolatkörét dokumentálja, és közben megismerünk, egy állandó önvizsgálatot tartó, rendkívül nyugtalanító módon gondolkodó embert.

Pénz és spiritualitás

Te mokány vagyé?

Rég nem volt egy bejegyzés sem a titokzatos lázam miatt, de ma végre sikerült leülnöm a gép elé. Már-már kezdtem feladni, hogy találok valami jó írást, amikor rátaláltam erre a blogra mondtakvolt.blog.hu .

Elöször 5 percet kacagtam a következo viccen:

Két székely a vásárban meglát egy szamarat. Az egyik odamegy és megkérdi a gazdától:

- Mondja, miféle állat ez?

- Magar! (szamár)

Visszamegy a komájához:

- Azt mondta, hogy madár.

- Eriggy kérdezd meg, miféle madár!

Visszamegy és megkérdi. Erre a gazda:

- Ti-am spus ca-i magar! (mondtam már, hogy szamár)

Erre a székely a komája felé:

- Azt mondta, hogy cámpuszmadár.

A blog bemutatkozója: Kevés tudatossággal, mérsékelt hozzáértéssel, de annál több lelkesedéssel próbálok eszközöket találni egy kis nyelvi felüdüléshez. Régimódi szavakról, pár szóban (avagy érdekes, hangzatos kifejezések, tájszavak, szakszavak, nevek és megnevezések összerostálva)

És akkor lássuk ki a mokány:

A magyar nyelvben eredetileg román ember fonévi jelentésben élt (15-16.sz.tól, többnyire Erdélyben). Mai legelterjedtebb (melléknévi) jelentése zömök, szívós.

Eredete a román moaca – dorong, husáng, bunkó – fonévre vezetheto vissza.

A mocan szó jelentése a román nyelben: havasi román népcsoport tagja, pásztorkodással foglalkozó havasi ember.

Alakváltozatai: mokán, makány, mókány

A mokány szó nyelvünkben burjánzásnak indult, ennek köszönheto a sokféle, helyenként eltéro – vagy teljesen módosult – jelentéssel és alakkal bíró változat:

1. havasi román (Gyergyószentmiklós, Szatmár, Torda, Mezoség, stb.)

2. juhosgazda (Zajzon)

3. csebrek készítésével és eladásával foglalkozó román ember (Szék, Ördöngösfüzes)

4. apró termetu, szívós, eros, hegyi ló, szarvasmarha, ember (Magyarszovát, Kászonaltíz)

5. durva, faragatlan, de önérzetes, szilárd jellemu ember (Szárazajta, Farkaslaka, Rugonfalva)

6. értelmetlen, érthetetlen (Érmellék)

7. hitvány (Paks)

8. durva, vad (Csenger)

9. ügyetlen, ostoba (Mezobánd)

10. faragatlanul, illetlenül viselkedo

Mokányok címu 19. sz. eleji bukaresti képeslap. Abban a korszakban a mokányokra - a nemzeti hagyományok szívós pásztoraira - csodálva tekintettek.

Forrás