2011. február 7., hétfő

Stabilitás? (Tibor ba' blogjabol)

Info PR: n/a I: 31,800,000 L: 0 LD: 210,015,038 I: 97,700Rank: 5 Age: October 12, 1999 I: 0 whoissourceRobo: yesSitemap: no Rank: 1643 Price: 907036 Density
Archimédes azt mondta „Adj egy fix pontot és kifordítom helyéből a világot.” A világ természetesen a helyén maradt, mert fix ponttal senki se tudott szolgálni. Ennek ellenére, egészen jól megvolt az emberiség 2300 évig, most azonban a Föld egyre inkább instabil élőhellyé válik. Környezetünk egyre nagyobb tempóban változik, és most már ott tartunk, hogy egyszerűen követhetetlen. Valamikor réges-régen az ember 20-30 évre előre tudott tervezni, és biztos lehetett benne, hogy a tervei be fognak válni. Ma már azonban semmi se stabil, semmire se lehet számítani. A 2008-as gazdasági válság megmutatta, hogy hatalmas  vállalatok is csődbe juthatnak egyik napról a másikba. Az elmúlt néhány héten azt tapasztaltuk, hogy egy egész kormány eltűnhet néhány nap alatt. Olyan világban élünk, ahol már jóformán semmire sincs garancia. Talán az egyetlen garancia, hogy a technológia és a rendelkezésre álló információ egyre gyorsabban növekedni fog. A múlt évben a Világban elektronikus eszközön létrehozott információ mennyisége 1021 byte volt, amit el se lehet képzelni, kár erőlködni  vele.
Vannak dolgok, amiket teljesen természetesnek veszünk, hogy vannak, bár néhány éve még hírük se volt. A Facebook mindössze 6 éves, a You Tube pedig csak 5. Ma már el se tudjuk képzelni, hogy ezek ne lennének. Egy információkkal túlterhelt világban élünk. Valamikor Csipkerózsika álmot aludhattál 10 évig, majd a felébredés után nem tapasztaltál semmi változást. Ha megtanultad, hogy a Rákóczi tér sarkán van egy barkácsbolt, akkor oda 20 év múlva is elmehettél, megtaláltad, a helyén maradt. Ma már 3 hónap se garantált, sőt, még egy hét se. Nagyszüleink megvették a Pallas Nagy Lexikont és évtizedeken keresztül megtaláltak benne mindent, amire szükségük volt. Ez már rég nincs így. A valóban autentikus honlapokon található információ lehet, hogy  csak egy hónapig lesz érvényes, vagy még addig se. Mielőtt kiejted a szádon, hogy az „lehetetlen” kétszer is meg kell fontolnod. Csak egy hónappal ezelőtt teljesen elképzelhetetlen volt, hogy Hosni Mubarak kijelentse, hogy (”spent enough time serving Egypt“) untig elég ideig szolgálta Egyiptomot, ideje, hogy távozzon. Nem olyan nagyon régen még azt mondtuk a gyermekeinknek, ha jól tanulsz és szerzel magadnak egy diplomát, életed végéig megbecsült tagja lehetsz a társadalomnak és sose lesz megélhetési gondod. Most pedig kétdiplomás emberek bolyonganak állások után. Ma már nem létezik biztos állás, majd azt követve elfogadható nyugdíj. A mai harmincasoknak fogalmuk sincs miből fognak megélni idős napjaikban, ha ilyen idős napok egyáltalán lesznek. De nem csak ez. Mi lesz a betegellátással? A szociális juttatásokkal? Az ország a tönk szélén áll. Persze nem csak mi, elsősorban Amerika. Vezetés közben hallgattam ma a rádiót. Valaki azt mondta, most az lenne fontos, hogy munkát tudjunk adni az embereknek. Jó ötlet! Igény csak szolgáltatásokra van, termelésre nemigen. Ha nincs szükség termelésre, akkor nincs munkahely. Ez ilyen egyszerű. Persze mi még viszonylag jó helyen vagyunk, mert Németország exportál, mi pedig beszállítunk, de máshol akár 40 százalékos munkanélküliség is van. És ne higgyétek, hogy az a máshol van, nekünk nem számít.  Nem, ma már az egész világ össze van kötve. Számít! A spanyoloknál a munkanélküliség 20 százalékos és egy újabb megszorításba kezdtek. Az EU vezetők úgy gondolják (de nem mondják ki, ha Spanyolország bedől, az Eurónak alig van esélye a talpon maradásra. Ne feledd a 2008-as válságnak még nincs vége. Most jönnek az utórezgések, amelyek egyike-másika nagyobb lesz, mint a főrezgés. Ha valakinek eszébe jut, hogy eladja az amerikai államkötvényeket, a világ az egyik napról a másikra a feje tetejére fog állni. Ilyen időket élünk. De a rekviemet nem én fogom mondani. A világhírű gazdasági tanácsadó Harry Schutz, aki 45 éven át küldte előfizetőinek a hírleveleit, az utolsó számban ezt írta summed up the economic collapse: „Nagyvonalakban, akkora szarban vagyunk, mint még soha a XVII. század óta. Az 1929-es válsághoz mérve a mostani gyerekjáték. A Nagy gazdasági Világválságot már réges-régen lepipáltuk. Miközben a hátramenetbe váltáshoz az USA vezetőinek nincs meg se a bátorsága, se a tisztánlátása, pedig a baj okai ott találhatók meg.”  
Az igazság az, hogy mi magyarok se vagyunk felkészülve arra, ami előttünk áll. Pedig csak meg kell nézni a híradókban a közelgő „évszázad hóvihara” láttán az amerikai hipermarketek polcai órák alatt kiürültek. in a single day. Mi lesz akkor, ha majd élesben megy a dolog?
Nem tudom mi rá a pontos magyarázat, de nem csak az változik, amibe az Ember beletenyerel, de még az is, amihez semmi közünk. Valami titokzatos dolog történik az egész Földdel - bár bevallom nem vagyok babonás. Tudom, hogy van klímaváltozás, de az az ausztráliai 300 km/ó sebességű vihar ott, ahol ez sosem volt és olyan árvíz, ami 20 perc alatt egy ártatlan kis patakból hatalmas, házakat, gépkocsikat elsöprő folyam lesz, valahogy túl sok megemészteni, főleg hogy ezzel egy időben Brazíliában, Kínában és Pakisztánban is jelentkezik. Ezzel egy időben Új Mexikóban hajnalban - 25 °C-t mérnek és minden elfagy. Közben az egész világról érkeznek jelentések, hogy megmagyarázhatatlanul halak és madarak tömeges pusztulását tapasztalják. Egyre több a földrengés és egyre erősebbek. Olyan vulkánok törnek ki az egész Világban (all over the world) amik 2-300 éve szunnyadtak. A Föld felszínén hatalmas lyukak keletkeznek, amik házakat nyelnek el. Ha ez így folytatódik, el se tudjuk képzelni, mi lesz itt 10 év múlva. De mi lesz már jövőre, ha tényleg élelmiszer és ivóvíz hiány lép fel? Az igazság az, hogy a dolgok oly gyorsan változnak, hogy már fel se tudok tenni értelmes kérdéseket. Mi történik a Közel keleten? Mennyiben fog 2012 hasonlítani 2010-hez? Mert 2011 körvonalai már láthatók. Hogy mi várható, az „talán” kitalálható az alábbi videóból. - Nincs párbeszéd, a képek érthetőek, és hale-leállítod a képsorokat, van időd az egyszerű mondatok megértéséhez.

2011. február 2., szerda

Magyarul vagy románul? Milyen nyelven tanuljon a gyermek?

Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége – Szabó T. Attila Nyelvi Intézet


Magyarul vagy románul?
Milyen nyelven tanuljon a gyermek?
Kedves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként.
A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír.
A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik.
Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen.
Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá.
Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad.
Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk.
De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben.
A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is.
Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I–IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz.
Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is.
Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja.
Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja. A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt.
Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás.
Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is.
Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult.
Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.
Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába.
És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.
Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul?
Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat.
A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell!
Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja?
Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra.
Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen!

Kolozsvár, 2011. január 22.
Péntek János



Free Blog Counter