2010. január 28., csütörtök

A céltalanság veszélyei


Én réges-régen fizikusként diplomáztam és szereztem doktori fokozatot. A fizikusoknak – ha nem tudnák – azt tanítják, hogy az egyetlen lényeges dolog a világon, a látható és mérhető anyagi valóság. Aztán ahogy öregedtem és pláne amióta hosszú pénzügyi tanácsadói pályámat futom – rá kellett jönnöm, hogy a dolgok nem egészen így áll.



Mi a lényeg? Az életben az emberek életét alapvetően az határozza meg, hogy milyen célokat tűznek ki maguknak. Alapvetően az, hogy mi lesz az életünkben, azt nem az határozza meg, milyenek a körülményeink, van-e szerencsénk, vagy sem, hanem az, hogy mit akarunk elérni, milyen céljaink vannak.





Mondok néhány példát erre. A súlyos esetekkel foglalkozó orvosok állítják, hogy a beteg felépülése alapvetően attól függ, hogy van-e célja és meg akar-e gyógyulni. Akinek komoly oka van arra, hogy meggyógyuljon, (vagy akár komoly okot teremt magának!) az meggyógyul.





Célok nélkül még egy egészséges ember is könnyen meghal. Több fiatal, 50 körüli nyugdíjas rendőr is járt nálam mostanában, (a rendőrök eddig még 25 év szolgálat után nyugdíjba mehettek). Mindegyik állította, hogy rendszeresen és gyakran előfordul, hogy a makkegészséges, bőven 60 alatti frissnyugdíjas rendőr kollégájuk, pár év alatt meghalt – mert úgy érezték, nincs miért élniük.





Mondok egy pozitív példát. Magyarország ingatlanpiaca világelső: nálunk a lakosság 93%-a a saját tulajdonú házában, lakásában lakik. (Összehasonlításként ez az arány a legtöbb fejlett országban 60% alatt van.) Sok közgazdász szerint egy ilyen magas arányú magántulajdonú lakásállomány egyszerűen lehetetlen. Az emberek jelentős része nem lenne képes lakást vásárolni. A dolog azonban nem így működnek.





Hogy keletkezik egy ilyen lehetetlen? Nézzünk meg egy átlagos fiatalt! Abban nő fel, hogy körülötte mindenkinek van saját lakása. Amikor elkezd dolgozni, teljesen sajátjának érzi a célt, muszáj, hogy neki is legyen egy saját lakása. Ezért messze az átlag erőfeszítés felett megtesz majd mindent a következő években, hogy neki is legyen saját lakása. És a kör a következő generációban újra indul. A közgazdászok, meg csak vakarják a fejüket a "csoda" láttán!





Az emberek többsége, nem tűz ki hosszútávú célokat. Időnként álmodoznak, meg mindenféle ködös elképzelés kavarognak az agyukban, de igazából nem terveznek.





Mert célokat tervezni nem könnyű. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez igazán egyszerű: veszünk egy darab papírt és leírjuk, mi mindent szeretnénk.





Erre sokan azt mondják: minek leírni? Elég, ha fejben kitalálom! Nem elég... A leírt szónak az ereje hatalmas. A kínai mondás szerint a leghalványabb tintával leírt szó is erősebb, mint a leghangosabban kimondott.





A népszerű történet szerint, a Yale egyetemen 1953-ban felérést végeztek a végzős hallgatók körében, kinek vannak leírt hosszútávú céljai. Mindössze 3%-nak volt. Majd 20 év múlva újra elvégezve a felmérést, kiderült, hogy ennek a 3%-nak nagyobb a vagyona, mint a maradék 97%-nak.





Ez a történet nagyon szép és nagyon szemléletes – csak egy baj van vele, hogy nem igaz. Így ebben a formában ez egy városi legenda. És a gond az, hogy eddig hasonló felméréseket még senki sem végzett. Rövid távon a pszichológusok már egyértelműen bizonyították, hogy a leírt hosszútávú célkitűzés erősen segíti a megvalósulást, de húsz évet még senki sem tudott rászánni a dologra.





Ettől függetlenül ez a dolog nagyon is működik. De miért kell leírni? Erre több fajta elmélet is született.





Doubravszky György kicsit ezoterikusan ezt a következőképpen fogalmazta meg: Tegyük fel, hogy van egy emberek feletti valamiféle szellemi hatalom, ami jóindulatú. Jót szeretne velünk tenni, szeretné a kívánságainkat teljesíteni. Bele néz a fejünkbe, és mit lát? Egy nagy káoszt, kavargó, egymásnak ellentmondó vágyak kusza halmazát. Hol azt kívánjuk, hogy a szomszéd tehene dögöljön meg, hol meg azt, hogy a szomszéd maga. Ezt a mi jó szellemünk képtelen teljesíteni. Ezzel szemben, ha leírjuk mik a hosszútávú céljaink, ez számára egy "bevásárló lista" és szépen elkezdheti teljesíteni.





A pszichológusok szerint a cél leírása elköteleződés a cél mellett. És aki elkötelezi magát valami mellett, az sokkal valószínűbb, hogy meg is valósítja. Fogalmam sincs hogyan, de ez a dolog működik.





Akárhogy is nézzük, a legnagyobb sikert biztosító tettünk, ha életünk nagy céljait meghatározzuk, és ezek leírjuk. Én már válogatós lettem: akinek nincsenek hosszútávú céljai, azoknak előre mondom, nem tudok segíteni. Az nem baj, ha nagyon nagy (akár lehetetlenek tűnő) dolgokat terveztek meg: ha nagyon akarják megoldható. De ha csak azon töprengenek, miből oldják meg a holnapi bevásárlást, akkor menjenek a lottózóba.





Még egyszer megismétlem: a siker legfontosabb összetevője, ha kitűzzük a céljainkat. Mert ha ez megvan, biztos hogy megtalálják az ahhoz vezető utat, és csak találnak valakit, aki tényleg segít ezt megvalósítani.


2010. január 26., kedd

Székelyföld jövője


Szép ígéretek kontra eladósodás, munkanélküliség


Mivel mostanában egyre többször merül fel a téma, hogy merre tovább ebben a gyönyörű országban,így ma egy
ezzel kapcsolatos cikket vágtam be. A cikk a számok nyelvén fogalmazza meg a nyers székelyföldi valóságot.
Tombol a munkanélküliség, pénztelenség. Vajon hol rontották, rontottuk el, hogy napjainkban e áldott föld gyermekei,
(reménysége, jövője) a más földjein keresik a megélést-túlélést ?
A kérdésre a választ, amelyet bizonyosan sok száz honfitársam már feltett, a következő bejegyzésekben igyekszem majd megkeresni.

És következzen a cikk:



Nincs Romániában még két olyan megye, ahol annyi konferenciát tartottak volna a régió jövőjéről, autonómiájáról, mint a Székelyföld csücskének számító Hargita és Kovászna megyében, az elmúlt húsz esztendőben. Az érdekképviseleti szövetség folyton azt hangsúlyozza, azért kell ott legyen a kormányba, hogy tudja képviselni a magyar közösséget, vagy elfogadtassa a kisebbségi törvényt. Nem lenne könnyű felsorolni az ígéreteket, de nem is szabad, mert hosszú lenne a lajstrom, s magunk sem emlékszünk mindenikre.

Azt mondták, ott kezdődik a székelyföld, ahol találkozol a rossz utakkal, ez ma is érvényes. Azt mondták, együtt az autonómiáért, válaszd a jövőt, több pénzt székelyföldnek, magyarokért a kormányban, közben eltelt húsz év és sereghajtók lettünk, a többi megyék elhúztak mellettünk. Nem voltunk csoportelsők soha, de a sok kormányzás mellett a szegénység egyre inkább felüti fejét, ennek felszámolását maga a frissen kinevezett Hargita megyei prefektus is fő feladatának tekinti. Húsz év alatt a betelepítésről egyetlen szót sem ejtettek, miközben zajlik a kirakat propaganda, a párt embereinek nem kevés pénzbe kerülő fényezése, a másik oldalon kedvezményes hiteleket folyósítanak területek, lakások felvásárlására. Székelyföldön 10% fölé szökött a munkanélküliség, a hivatalos statisztika szerint, de hogy mit mond a valóság, arról nem is jó beszélni. Az emberek belefáradtak, a sorozatos hazudozásokba, a nagyjólét mellett elindultunk lefelé a lejtőn. És úgy tűnik, az RMDSZ-nek épp ez jó. A szegény, kiszolgáltatott, elkeseredett embert könnyebb manipulálni. Azt könnyebb mézesmadzag-ígérettel szavazatra ösztökélni. Közben pedig, szép lassan valóban “lerohadunk” arra a szintre, hogy hiába adnának autonómiát, nem lenne, mit kezdjünk vele. Talán pont erre játszik ki az RMDSZ, nekik ugyanis ez kényelmes állapot volna: végre nem kellene eljátsszák az autonómia-harcos kutyakomédiáját.



Lássuk most egy kicsit közelebbről a tényeket
.


11%-on a munkanélküliség Hargita megyében

Erőteljesen növekedett a munkanélküliek száma megyei szinten. A múlt év utolsó hónapjában közel ezerrel nőtt a számuk, jelenleg 15 125 személyt tartanak nyilván a Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökségnél, ami 10,6%-os munkanélküliséget jelent. Ez a szám azt is jelenti, hogy megyénk jóval meghaladta a 7,8 százalékos országos arányt. Az előrejelzések szerint tavaszig csak rossz irányba változik a helyzet. A statisztikai adatokat összehasonlítva Hargita megye elérte az 1999-ben jelzett negatív csúcsot, amikor gyárakat zártak be. Országos szinten Hargita megye a feketelista negyedik helyét foglalja el, egy szinten Hunyad megyével. Legrosszabb a helyzet Mehedinţi (14,1%), Vaslui (14%) és Fehér(12,6%) megyékben, legkedvezőbb Ilfovban (2,4%).




Némileg jó hír, hogy a megyei ügynökség tanfolyamokat szervez Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Maroshévízen, ács, kőműves és gipszkartonszerelő szakmákban.




Székelykeresztúr: a lézengők városa




Keresztúrt az 1989-es „fordulatig” Hargita megye éléskamrájának tartották. Az itteni farmokról, feldolgozó üzemekből szerezte be mindenki – többnyire feketén – az élelmiszert. Mert működött itt tyúkfarm, disznófarm (egy időben még pulykával, sőt, struccal is kísérleteztek), a keresztúri „tejgyárban” készült a környék legfinomabb vaja, sajtja. Aztán volt számottevő könnyűipar: lenfonoda, cipőgyár, készruhagyár. És, persze, a nagyágyú, a legtöbb embert foglalkoztató vasöntöde. Mindez a ’90-es évek végére lassan leépült. A farmok bezártak, a fonoda megszűnt, az öntöde csak ¼ kapacitással dolgozik, a régi cipőgyár is csődöt mondott (bár ott próbálkoztak privatizálással). Új vállalkozás pedig az asztalosműhelyeket és az új cipőgyár-részleget leszámítva nem létesült. A város lakossága elszegényedett, sokan külföldön keresték/keresik boldogulásukat, de még többen vannak, akik csak lézengenek és munkanélküli segélyből élnek. Sajnos a városképet ők uralják: ha egy idegen végigmegy a város főterén, egyértelműen az a benyomása: Keresztúr a lézengők városa. Még egy zárómondat: a városban 1989 óta megszakítás nélkül RMDSZ-es vezetés volt/van.




Megkettőződött a munkanélküliek száma Udvarhelyszéken


A 2010-es év elejére közel kétezer személlyel emelkedett a nyilvántartott munkanélküliek száma, 2008-hoz képest. Jelenleg 3260 munkanélküli személy szerepel a székelyudvarhelyi iroda adatbázisában, az elmúlt időben az alkalmazások száma alig haladta meg az ezret. 2009 folyamán megduplázódott a munkanélküliek száma Udvarhelyszéken, ugyanakkor egyre kevesebb állásajánlat érkezik a cégektől.
A tavaly egy hónap alatt, novembertől december 31-ig közel ezer személyt bocsátottak el munkahelyéről. Minden ágazatban magas a munkahelyüket elvesztettek száma, de ahogy eddig is volt a téli időszakban, legtöbbjüket az építkezési vállalatoktól bocsátották el.




2420 környékbeli, 840 székelyudvarhelyi munkanélkülit tartanak számon, s az utóbbiak közül 536 személy részesül támogatásban. A segélyezett munkanélküliek 42%-a nő, 39%-a középfokú, 7%-a felsőfokú végzettségű. A munkanélküliek 20%-a ötven év feletti.




Gyergyó: eladósodás



Jelentősen nőtt a munkanélküliség tavaly Gyergyószentmiklóson és környékén. Míg 2008-ban 1200 állástalant tartottak nyílván a munkaerőelhelyező ügynökségnél gyergyószentmiklósi kirendeltségénél, addíg 2009-ben már 3000 személy folyamodott munkanélküli segélyért. Az aggasztó szám pedig idén is növekszik, januárban 200 új munkanélkülit jegyeztek. Konkrétan a városban jelenleg 1260 munkanélkülit tartanak számon, ebből 103 fiatal, akik nemrég kerültek ki az iskolapadból. A Gyergyói-medencében jelenleg 9,6 százalékos a munkanélküliségi ráta, ami a tavalyi év utolsó hónapjához képest jelentős növekedést jelent, hiszen, akkor 7,4 százalék volt. Nem csak a magánszemélyek küzködnek problémákkal, néhány vállalkozás is komoly gondokkal néz szembe. Több cég nem tudta kifizetni tavalyi adóját a helyi polgármesteri hivatalnak. A leginkább eladósodott vállalkozás 420 ezer lejjel tartozik, de van, akinek 380 és 200 ezer lejt kell fizetnie. A válság és egyre nehezebb körülmények között nagyon kevés új munkahely létesül, így az állás nélkül maradt személyek nem tudnak elhelyezkedni.



(folytatjuk)
ÉK: Székelyföldön 10% fölé szökött a munkanélküliség, a hivatalos statisztika szerint, de hogy mit mond a valóság, arról nem is jó beszélni.


Mai idézet:



Szeretnéd tudni az örök nyomorúság receptjét? Íme:



a.) Gondold ki, hogy a világnak milyennek KELLENE lennie.

b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.



Aztán, amikor a világ nem engedelmeskedik, akkor mérgelődj nagyokat!



(Andrew Matthews)


Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Lázár Hajnal, Zsidó Ferenc

Forras

2010. január 24., vasárnap

Honnan tudod hogy magyar vagy?


Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.

Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és a többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a magyarok származását.


Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.


Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.


Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.


Amikor a külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban,hogy a Mikulás ajándékot hoz december 24-ről 25-re, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk december 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz és az ajándékok már 24-én este 6-kor ott vannak.


Amikor nem beszélsz teli szájjal.


Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.


Amikor az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.


Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott húsból készült.


Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, és keresztben átúszod.


Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol,és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthon.


Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet,még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.


Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtős kalács/főzelék/túrógombóc és szereted is őket.


Amikor sokkal találékonyabb vagy ami a csalást illeti bármely nemzetnél.


Amikor tudod, hogy a rézfánfütyülő rézangyalát igazából egy káromkodás.


Amikor van névnapod, és senki nem érti mire jó az.


Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.


Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar
Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.


Ha töltöttél már magadnak egy pohár "jóféle" tejet, zacskóból.


Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.


Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért,hogy jobban tudj fütyülni.


Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.


Amikor tudod, hogy a vörösbor és kóla kombináció finom és furcsa, hogy a külföldiek furcsálják.


Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.


Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá.


Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.


Amikor tudod mi az a tepertős pogácsa.


Amikor ha esőben állsz, megnősz.


Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek.


Amikor nem jó a normál méretű párna. Vagy óriásinak vagy nagyon kicsinek kell lennie.


Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy "értse".


Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek, csak a magyarok
Amikor madártejet kapsz desszertnek.


Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.


Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.


Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek,hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.


2010. január 23., szombat

Arum lily, avagy az örökbe fogadott kála virágzása

Ezt a virágot a monostori tanyánkba való költözéskor vettük át, fogadtuk örökbe. Akkor kb. 20 cm magas lehetet, másfél éve. Akkorjába elég szerencsétlennek tünt, nem is nagyon figyeltem fel rá. De Pufóka másféléves gondozásának köszönhetően az alább látható méreteket öltötte és meghálálta a lelkes törődést és konyhán gyöngyszemévé vált.


Rövid története:
Az Arum lily-t kálának is hívják. Ez az erős növény, nagy és mutatós virágaival Dél-Afrikából származik, latin neve Zantedeschia. Nyolc faja ismert, melyeket keresztezéssel nemesítettek, és ennek eredményeként mára számos, a legkülönbözőbb színekben pompázó virág vált elérhetővé. Napjainkban a hagyományos fehér mellett rózsaszín, lila, orgona, sárga, bordó, narancs és lazac színű Arum lily-t is vásárolhatunk. Eredetileg a trópusi és szubtrópusi éghajlat mocsári és folyóparti növényei voltak. Az Arum lily-t a 19. század elején hozták be Európába. Új-Zélandon is megjelent, ahol a számára kedvező körülmények hatására szinte azonnal meghonosodott. Minthogy az első, vágott virágnak termesztett Arum lily fehér volt, gyakran temetői virágnak használták. Miután a választék kibővült a sárga, a rózsaszín és más színekkel, egészen népszerű virággá vált a trendkövető virágkötők jóvoltából. A virágok vízben sokáig bírják, de rövidebb ideig akár víz nélkül is életben maradnak. Rugalmas szárukkal ideálisak különleges hatású kompozíciók készítéséhez, hiszen akár össze is fonhatjuk őket.






2010. január 22., péntek

Magyar nemzeti Himnusz Szobor



Himnusz-szobor

Kölcsey Ferenc költeményét, a magyar nemzeti Himnuszt idéző, 2006 májusában felavatott alkotást V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész készítette.

A márványból, mészkőből és bronzból készült szoborkompozíció közepén egy isten alak látható, ezt veszi körül sugaras alakban a vers szövege. A 4 méter magas domborművet 9 méteres magasságban 21 harang egészíti ki, amelyeken, ünnepnapokon a Himnusz szólal meg, vasárnaponként délben pedig a déli harangszó.

Harangjáték

Az emlékmű elkészítéséhez szükséges pénzt adományokból gyűjtötték össze.


A szobor közelében egy kis márványtáblán a szobor szimbólumainak részletei olvashatók a szobrásznő tollából:

Magyar nemzeti Himnusz Szobor




A dombormű csonka kör kompozíciója középpontjában az Isten alakja áll, feje körül dicsfénnyel. Az istenalak stilizált, arca kidolgozott. Körülötte sugarakban olvasható a Himnusz teljes szövege. Minden versszakot, ugyancsak körkörös sugarakban, kerékküllő formában díszítés követ. A díszítés bal és jobb oldalon négyes tagolásban az évszakok változását jelöli. Tavasz: virág és levél motívum, Nyár: búzakéve, Ősz: szőlőlevél és szőlőfürtök, Tél: csupasz ágak. A verssorok, mint kitárt szárny vagy kezek veszik körül az Isten alakját. A formát középen, a dicsfény fölött hét galamb zárja le. A két szélső galamb szárnyával szinte felemeli, tovább viszi a sugarakat. A középső galamb csőrében a korona keresztjét tartja, felemeli.




Az Isten alakja és a csonka kör alakú kompozícióba zárt Himnusz imádság az ősi három halmon áll, amely országunkat jelképezi. A három halom alatt a Himnusz szó rovásírásos felirata látható, erre építettem fel a három halmot. A három halom jelzésszerű palmetta motívumokból van kialakítva, a legősibb magyar motívumokból, középen a Duna-Tisza ággal. A középső halmon a szalagszerű 63 rovátka jelzi a történelmi Magyarország vármegyéit, melyből 33 kereszt formájú, a Trianon után megmaradt vármegyéinket jelképezi.




Ez az alkotás nem illusztráció, hanem a mi nemzeti imádságunk által bennem megfogalmazódott, ami általa bennem megszületett. Jelzésszerűen alkalmaztam egyes meghatározó népi és szakrális szimbólumokat. A keréknek, a sugárnak, a küllőnek, a galambnak, a keresztnek, a három halomnak, a palmettának, magának a rovásírásnak, a vármegyék rovátkás megjelenítésének, a csonka kör-formának, mind súlyos jelentéstartalma van nemcsak a magyarság sorsát illetően, hanem az egyéni emberi sorsot, az emberi élet folytonosságát illetően is.


Az emlékmű térkompozíció. A dombormű egy félköríves falon került elhelyezésre, amelyet hét boltív vesz körül. A boltívekben összesen 21 harang látható 63 vármegye nevével, valamint a "Magyarok bárhol a világon" felirattal. Hozzá kapcsolódik egy harangjáték, amelyből nemzeti himnuszunk szólal meg. Először 2006. május 7-én déli 12 órakor, majd a nemzet ünnepnapjain. A harangjáték megszólal majd minden vasárnap majd déli 12 órakor, amikor a Mária kegyhelyek templomharangjai csendülnek fel általa. Elsőként 2006. május 14-én déli 12 órakor a Csíksomlyói Római Katolikus Templom harangjai szólalnak meg.


A harangot a Himnusz szoborhoz mintáztam a jogaron lévő hármas gyöngydíszítéssel. Minden harangon 896 gyöngy található (a Honfoglalás időpontja).




Az alkotás másik oldalán ugyanez a csonka kör kompozíció van jelen, amelyen hasonlóképpen a városok elhelyezkedési rendjéhez, kézlenyomatok láthatók. Magyar emberek kézlenyomatai, akik a magyar nemzetet jelképezik. Fent a csonka körhiányzó cikkelyének két csúcsától két kar tart egymás felé vízszintben, mintegy háromszöget alkotva a hiányzó cikkelyből: a jobb oldali karon a koronázási palást díszítő elemei és Szent István monogramja, a bal oldali karon a Szent László-hermán látható díszítő elemek és Szent László címere látható.




A tenyérlenyomatokat őrző csonkakör kompozíciót, mint napkorongot, a Tápiószentmártoni aranysz*rvas alapján mintázott sz*rvas tartja. A sz*rvas, amely régmúlt időket jelez és rögzít, emlékeztet a magyar nép hitvilágára, gyökereire. A két szélső boltív tartó oszlopán bevésve ősi, székely őrmotívum áll, mintegy őrök állnak fel a Himnusz, a magyarság védelmére (380 cm magas).


Az alkotás anyaga bronz, a boltíves fal, a hét boltíves oszloppal Süttői kő: 9 méter hosszú, négy és fél méter magas, lépcsőzetes alapon, amely az alkotás mondanivalójához és a kompozícióhoz alkalmazkodó, ahhoz méltó téren került örök elhelyezésre az Erkel Ferenc vonatkozású Budakeszi Szarvas téren.

Forras


A Himnusz születésnapja – A Magyar Kultúra Napja


Ahogyan Kölcsey a Magyar remekírók sorozatban, 1975-ben megjelenő Válogatott művei jegyzeteiben Fenyő István megjegyzi: a költő „mondanivalóját úgy adja elő, mintha egy XVI. századi protestáns prédikátor szerepét öltené magára. Vallásossága azonban csupán külső keret, arra szolgál, hogy a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás felkeltésével erkölcsi felemelkedésre késztesse közönségét."



A vers csak megírása után öt évvel, 1828-ban jelent meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810—1893) zeneszerző és karmester szerezte, és 1844-ben megnyerte vele a Nemzeti Színház által a nemzeti dal zenéjére Bartay Endre igazgató által kiírt pályázatot. (Tizenhárom pályamű érkezett be, a bírálóbizottság Erkel művére szavazott…)




A Nemzeti már 1844-ben nagy sikerrel mutatta be, azonban csak 1903-ban lett Magyarország hivatalosan, törvényileg is elfogadott himnusza. Addig az állami himnusz Joseph Haydn Gott erhalte című műve, az osztrák császári himnusz volt. Megjegyezendő, hogy Kölcsey verse előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a protestáns magyarságé a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű, Isten az örökkévaló hajlék című 90. zsoltár volt. Sokat és szívesen énekelték a különféle hatóságok által többször is betiltott ún. Rákóczi-nótát is, amelyet Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésített.




1903 óta Kölcsey és Erkel műve a magyar nemzeti himnusz. Az ötvenes évek elején — mint bizarr kuriózumot érdemes felemlegetni — Rákosi Mátyás pártfőtitkár, akinek nem nagyon tetszett a magyar himnusz, s azt vallotta, a nemzeti címerhez hasonlóan ez is változtatást igényel, egy új, ún. „szocialista himnusz" megírására biztatta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, mire a zeneszerző epésen megjegyezte: „Rá kosi elvtárs, a magyaroknak már van himnusza, minek új? Jó nekünk a régi himnusz is." Azóta esetleges új himnusz szerzése remélhetőleg végleg lekerült a napirendről. Ismét Fenyő István irodalomtörténészt idézve: „A nagy távlatú romantikus képek, az erőteljes zenei hatások (amelyekre Erkel felerősítve, jó érzékkel rá is játszik) s főképpen a nemzeti egyetemességhez fordulás és a személyes fohász ellentéte klasszikus értékűvé teszi a verset."


A Magyar Kultúra Napján közöljük Kölcsey Ferenc hatalmas lélegzetű művének minden sorát.




Kölcsey Ferenc
Himnusz – A magyar nép zivataros századaiból





Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg, Isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!


Bogdán László, Háromszék

2010. január 20., szerda

Bevándorló szong


"Szabad a pálya
Bárki bejöhet
Fekete, sárga,
Mindegy, hol született.
Új aranycsapat
Gyere, bárki vagy!"

Értem én kéremszépen, hogy közeledik a kampányidőszak, s egyes erkölcsellenes konglomerátumok kipakapitalistáinak minden egyes voksra szükségük van, pláne ha agresszívan nyomuló kisebbségi ikszekről szól a fáma, nade azért a többségi társadalom véleményét ennyire hevesen ignoráló, ily pimasz és normalitáspukkasztó kampányvideóra azért még én sem számítottam. Mert kiről/miről is szól a fenti felvétel? A jópofa, aranyifjúi idillt felvázoló fekete bevándorlóról, aki a multikulturalizmus szépségeiről danol, miközben - a magyar társadalom kb. 80-90%-át szimbolizáló - 150 kilós náci hájtömeg agresszív és ejropéerpukkasztó megjegyzéseket tesz ittlétével kapcsolatban. A Fekete Pákó és Józsi Barát keresztezéséből létrehozott, raszta-narkós-liberális imidzset heherészve közvetítő bevándorló eközben Jamaicát csinál a Balatonból, majd góllal ünnepli a magyar hagyományokat halálra ítélő multikulturalizmus meghonosítását. A sorok között eközben ripacs rasztánk a magyar lányok fejének elcsavarásáról elmélkedik ("csípem a lányokat"), majd felhívást tesz közzé: "gyere, bárki vagy". A bólogató birkabrancsnak pedig természetesen egyet kell értenie a határok megnyitásával, különben jajongó jelzőhegyekkel fogják elhalmozni a félszázalékos támogatottságú jiddis jómadarak csahos csatlósai.

Tudjátok kedves olvasóim egy normális országban ezt a fenti vakvágányra vivő videót székely, csángó, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyarokkal forgatták volna le. Jamaicai dobos helyett hegedülő erdélyiek, rasztasityak helyett csángó népviselet, ellenkező dagi nemzetiszocialista helyett pedig egy határon túli testvéreinkre fújó, utálkozó füveslibsi került volna bele a korrekt kampányfilmbe. (Talán a Jobbik megcsinálja majd egy szép napon?) A büfében kürtőskalácsot majszoló Árpád-sávosok ülnének, míg a refrént egy szépséges határon túli leányzó adta volna elő az én verziómban:

Szabad a pálya
A magyar bejöhet
A csángó és székely is
Magyarnak született.
Új aranycsapat
Gyere, ha magyar vagy!

Miközben már Európa nyugati fele is ébredezni kezd a liberális agylúgozás okozta stroke kábulást hozó tüneteiből, s Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában és Németországban is megelégelik a pofátlanság nonplusszultráját elénk táró bevándorlók randalírozásban kicsúcsosodó kultúraidegen rumlijait, addig Hazánk még mindig konzumidióta módon saját állampolgárai helyett - bornírt, álszent humanitárius lózungokra hivatkozva - inkább a külföldit, a tájidegent támogatja. Miért hajlongunk a taposva nyomuló globális multikulturalizmus akarata előtt oly szervilisen, ha Olaszország, vagy a világ legfejlettebb állama, Svájc is fityiszt mutat az állampolgárai számára káros tendenciáknak? Itáliában a Nemzeti Gárda veri szét az agresszív cigányseregletet, Helvétiában pedig népszavazáson utasítják el a mecsetépítés lehetőségét... és mégis mily ejropéer e két nemzet!

Rendkívül kíváncsivá tett amúgy a fenti videó. Vajh ki szponzorálhatta a benne megelevenedő ámokfutást? Soros Gyuri? Geszti Peti? A normalitásfricskázó nótának amúgy saját honlapja van, onnan tudom, hogy már a liberálisok által Emereggyé keresztelt Kossuth Rádió is népszerűsítette e "fantasztikus" kornyikát. A videót amúgy Wizner Balázs és Kormos Gyula Krisztián készítette. Guglizzunk csak utána az első jómadárnak! Ha ügyesek vagyunk, akkor megtaláljuk ezt az oldalt... mely egy cigánysajnáltató, "mégtöbbpíztnekik" típusú liberális sablonszöveg a mi Wiznerünk pennájából. Idéznék a munkából:

  • "A helyi (cigány) kisebbségi önkormányzatokat olyan állami támogatásban részesítették, mely nemhogy más civil szervezetek támogatására, de saját programok elindítására, valamint még komolyabb érdekképviseletre sem elég. (!!!)"
  • "Az MCKA létrehozása helyett (a kormány) megtámogathatta volna az Autonómia alapítványt, a Soros Alapítványt (!!!), a Másság Alapítványt (!!!), melyeknek 1995-ben már komoly roma programjaik futottak, és amelyekhez képest az MCKA nem hozott újdonságot."
  • "Tudjuk, hogy jelentős roma kulturális intézmények hiányoztak, amelyek létrehozásával már hosszú ideje hiába próbálkoztak értelmiségi csoportok. Gondolunk itt a roma múzeum, rádió, színház alapítására. (!!!) Mivel az intézkedéscsomag maga egyébként tartalmazott kulturális vonatkozásokat, vagyis nem kizárólag szegregációs problémákat ölelt föl, ezért inkább azt kell gondolnunk, hogy a roma kultúra támogatásának kérdését nem tekintették igazán lényeges kérdésnek. (!!!)"

Azt hiszem a fenti idézetek mindenkit megerősítettek abbéli korrekt meggyőződésében, hogy szélsőliberális jómadarak állnak a "Bevándorló szong" mögött. S hogy mi a véleménye a magyarnak a videó üzenetéről és a benne manifesztálódó klimpírozásszerű idegen ricsajról? Nézzétek meg a mozgókép értékelését! 5-ből 1,5 csillag...

http://torsalqvist.freeblog.hu/

2010. január 17., vasárnap

Israel Kamakawiwo Ole' - Somewhere Over The Rainbow



Israel Kamakawiwo'ole hawaii énekes, zenész. 1997-ben halt meg, 38 évesen. Az élete utolsó időszakára már 340 kg-ot nyomó férfi a túlsúlya következtében kialakult légzőszervi elégtelenségbe halt bele. Ravatalát a hawaii parlamentben állították fel, ami hatalmas megtiszteltetésnek számít, mivel előtte csak két politikus kapott ilyen elismerést. A fenti video utolsó képsorai a "temetését" mutatják. A szertartáson több, mint 10 ezer ember vett részt, hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Israel beceneve a The Gentle Giant volt, ami elég találónak tűnik. Nem csak Hawaii népe szerette, pozitív gondolkodása és dalainak kivételes zenei világa miatt világhírre tett szert. Számtalan díjat és elismerést kapott.


Pogány Árpád: Wikipédia, avagy valóban szabad-e az enciklopédia?


Wikipédia, a szabad enciklopédia. Ekképpen definiálódik az az interneten íródó enciklopédia, amelyet közel 15 millió felhasználó szerkeszt világszerte és napi szinten (napszaktól függően) 10.000 – 35.000 oldallekérést kap a honlap szervere másodpercenként.



Bemutatni ezt talán senkinek nem kell, hiszen az internet felhasználói körében alapvető tudás-segédanyagként funkcionál a Google, a YouTube, valamint a Facebook, hazai körökben pedig az Iwiw mellett. Számos esetben történik rá hivatkozás, egyes eseteknél diplomamunkákban, cikkekben és szakdolgozatokban is. Kézenfekvő kérdés, hogy mennyiben lehet megbízható forrásként feltüntetni egy olyan oldalt, amit közel 15 millió ember szerkeszt szabadon? De lényegi kérdése írásomnak az is, hogy a szabad szerkesztés mellett mennyiben érvényesül a magyarországi Wikipédián az egyik alapvető irányelv, a „semlegesség irányelve”?



A Wikipédia deklaráltan a többség gondolatainak közlésével foglalkozik, ám szabályai előírják a kisebbség véleményének és kutatásainak közlését is. Mindez azonban így praktikusan nem alkalmas ismeretterjesztésre, annál inkább viszont az elterjedt téves információk propagálására.



Néhány probléma



(Vö.: Miért nem nagyszerű a Wikipédia?)



A Wikipédia szabadon szerkeszthető mivoltából fakadóan az egyes szócikkek forrásai nem feltétlenül megbízhatóak. A legtöbb szerkesztő semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy az adott információ honnan származik, illetve olyan rövid életű weboldalakra hivatkoznak, amelyek hasonlóan zavarosak forrásukat illetően, így nehezen ellenőrizhetők le. Példaértékű helyzet állt elő egy hosszas vitában, amely a forráshivatkozásokról szólott. Eredmény azóta sem született az ügyben, a probléma így evidens módon azóta is fennáll.



Ha egy szerző hamis, vagy rossz információt közöl cikkében, ennek megtalálása és eltávolítása akár hetekbe, esetenként hónapokba is beletelhet, de kisebb ellenőrzői gárda esetén talán sohasem történik meg.



A szélsőséges kisebbségi vélemények annál nagyobb teret kaphatnak, minél kisebb az adott Wikipédia ellenőrzési képessége. Különösen igaz ez a nehezen ellenőrizhető, kevesek által ismert témákkal kapcsolatban, de nagyobb témáknál is könnyen csak a marginális, nem tudományos megközelítés jelenik meg. Az internetet használó olvasó általában kap némi támpontot afelől, hogy mennyire bízhat meg egy adott oldalon olvasottakban.


Például: tudja, hogy milyen elfogultságot, pontosságot és megbízhatóságot tételezzen fel, ha egy információt adott esetben a francia nagykövetség oldaláról, egy blogról, egy fórumbejegyzésből, egy tekintélyes hetilap online kiadásából, vagy épp egy rajongói honlapról olvas. Ezen kívül az oldal külső megjelenése, a helyesírási hibák gyakorisága, a fogalmazás és külalak igényessége, mind segítenek elhelyezni az adott lapot egy „megbízhatósági skálán”. A Wikipédia megbízhatósága egy fórum- vagy blogbejegyzés, valamint az Encyclopedia Britannica megbízhatósága között változik, de az olvasó csak a legritkább esetben tudja eldönteni, hogy az adott szócikk aktuális változata hol helyezkedik el az ominózus skálán.
A megbízható adatok, tények, szinte korlátlan mértékben keverednek - akár egy mondaton belül is - a spekulációkkal, tévedésekkel, vagy elfogult, egyoldalú magyarázatokkal. Egy hosszú vita eredményeképpen egy vitás lap stabil változata gyakran olyan argumentum ad temperantiam jellegű kompromisszumon alapul, amely egy adott álláspontot védő szerkesztők vehemenciájától, kitartásától függ és alig vagy egyáltalán nem tükrözi az adott téma szakmai megítélését, illetve azt a fajta szintézist, amit egy olvasó egy enciklopédia-cikktől elvárna. A nagyon igaz mondás szerint: „A történelmet a győztesek írják”. A Wikipédián pedig leginkább „a történelmet a legtöbb szabadidővel rendelkező szerkesztők írják” elv érvényesül. Egy kritikus megfogalmazása szerint a Wikipédia „az időmilliomosok diktatúrája”.



A Wikipédia ellenőrző mechanizmusainak korlátot szab, hogy a szerkesztők nagy része leginkább új szócikkeket ír, és csak egy kis részük foglalkozik a meglévő lapok javításával. Az ő tevékenységük is főleg a "Friss változtatások"-ban megjelenő lapokra korlátozódik. A javítások a meglévő szócikkekben gyakran felszínesek, csak a szöveg külalakját, helyesírási, formai hibáit javítják ki. Ritkább, hogy stilisztikailag is belejavítanak az apró fogalmazási változtatásokon kívül. Tartalmi lektorálás, pl. az adatok ellenőrzése források alapján, még a kiemelt szócikkeknél is nagyon ritkán történik. Jellemzően azokat a hibákat javítják ki az ellenőrzést végző szerkesztők, amik egy átlagos műveltséggel rendelkező, ám a témában laikus szerkesztő számára is első látásra feltűnőek.



Mindezek mellett könnyen valótlan információk terjedhetnek el, ha a szerzők tájékozatlan vagy elfogult szerkesztőkkel ellenőriztetik le írásaikat és a cikkek nem kerülnek időben kijavításra, vagy az idegen nyelvű cikkeket kritikus hozzáállás nélkül lefordítják.



A probléma forrása



A magyarországi Wikipédia alapvető problémája az, hogy egy kisebb csoport magáévá teszi az egész oldalt, harcos stílusukkal pedig minden másként gondolkodót elrettentenek saját véleményük közlésének merő szándékától is. Teszik mindezt azért, mert a „független források” nem igazolják az adott szócikk tartalmát, adott esetben elfogultságot kiáltanak, aminek következtében - szerintük - sérül a Wikipédia „semlegességi irányelve”.



E módszer tökéletesen illik korunk PC-dogmatikájába, aminek következtében kiküszöbölődik a direkt cenzúra intézménye, ugyanakkor annak lényege és eredménye még kiválóbb summázattal megmarad, aminek eredményeképpen az egyén önszántából fogja vallani a kötelezően elvárt gondolatokat.



Példa



A jogtudományban a vádak felállítása mit sem ér bizonyító erejű alátámasztások nélkül. A fenti cenzori működést alátámasztandó vegyünk elő egy példát. Egy néhai Wikipédia szerkesztő korábban megjegyzéseket vetett fel a Holokauszt szócikk kapcsán, melynek tartalmi hitelessége és rövidsége alighanem kételkedésre készteti a történelemben művelt és tanult olvasót. Mindezen megjegyzésekre, felvetésekre ellenérvek nem érkeztek, ellenben fenyegetés igen. A szóban forgó szerkesztő ellenérvek hiányában javítást eszközölt a szócikkben, amire mintegy automatikusan módosítással reagáltak, a javítást a Wikipédia egyik aktív és az oldalon közkedvelt szerkesztője módosította. A hasonló szerkesztések természetesen nem maradtak honorálatlanok, a Gabucino nevű szerkesztőt rövidtávon kitiltották a Wikipédiáról.



A kiválasztottak



A hazai szabad enciklopédia valódi problémája tehát ott érhető tetten, hogy egy kisebb, jól körbeírható, ám a névtelenség homályában működő, a jelenlegi gazdasági és politikai rendszer cenzori elvárását kiszolgáló, jó esetben „csupán” csak PC-injektált klikk gyakorlatilag kisajátítja a Wikipédiát, harcos stílusukkal pedig minden másként gondolkodót elrettentenek saját véleményük közlésének merő szándékától is.



A rendet első szinten az ún. adminisztrátorok tartják fönt, akiknek jogukban áll oldalakat törölni, azok változtatását megakadályozni, azaz zárolni azokat. Joguk van továbbá megakadályozni, hogy bizonyos személyek az adminisztratív üzenőfalra írjanak, valamint a problémák megvitatásra irányuló kezdeményezéseket (Rfc) törölni, ha úgy vélik, hogy ezek „rosszindulatúak” (bad faith), továbbá egy-egy szerkesztőt 24 órára eltiltani bármiféle szerkesztéstől (bűvszavuk a „trolling”, ha nézeteikkel, véleményükkel nem egyezik egy adott szerkesztő tevékenysége).



A rendfenntartás második szintje az ún. megegyezési bizottság, arbitration committee, amely előtt bárkinek joga van vitás ügyét fölvetni, és az ún. közvetítők döntik el, hogy mi történjen. Általában eltiltanak bizonyos szerkesztőket egy időre (vagy örökre) bizonyos témák szerkesztésétől, ha ezek zavarják a szokásos üzemet.



A szerkesztők jelentős többsége objektív tudás és ismeret hiányában, viszont különböző jogkörök teljében a felvetésekhez - mint a példákból pontosan kimutatható - hozzászólni nem tudtak, viszont a „három visszaállítás szabályát” kihasználva bármilyen, a világlátásukkal ellenkező véleményt törölni tudnak, méghozzá oly módon, hogy az az eredeti szerkesztő szabályszerű (!) blokkolásával jár. Ennek alkalmazása a következő: amint a módosítás megtörténik, egy szerkesztő elkezdi visszaállítani a lapot annak korábbi változatára. Amikor az ő 24 órán belüli háromszori visszaállítását "ellövi", jön a következő szerkesztő, akinek szintén három lehetősége van a visszaállításra. Ezzel az eredeti szerkesztőt sikerült is ellehetetleníteni, hiszen az a negyedik visszaállításnál már a szabály szerint blokkolható. Velük szemben retorzió nincs, jogorvoslati kérelemmel élni pediglen csak náluk lehetséges.



Összegezve



A Wikipédia saját állítása szerint egy semleges, független, objektív és általános lexikon, melyet bárki szerkeszthet. Saját állítása szerint. A cikkek a közzététel után a köz tulajdonává lesznek, és a lexikon a köz hasznát, valamint a tudás rendezett összegyűjtését szolgálja. Valójában azonban a Wikipédia a legkevésbé sem objektív, ennek következtében egy részrehajló, manipulatív, értelemszerűen dezinformációkat közlő oldal, amelyet a tudás egyik forrásaként használnak a laikus internetezők. Ennek oka, hogy a Wikipédiát birtokba vette egy szűk, de tetten érhető kisebbségi szerkesztő réteg, akik gyakorlatilag saját kis diktatúrájukat építették ki azon a honlapon, amit ezrek olvasnak Magyarországon naponta. Az átlag tudású, felületesen informált, esetleg könnyen megvezethető emberekre nézve pedig mindez nemhogy informális jellegű, de egyenesen káros lehet. Természetesen mindez nem vonatkozik a Wikipédia mindegyik szócikkére, befolyásoló mivolta azonban a fenti példák - és a be nem mutatott, ám a szerkesztői oldalakon és vitalapokon rövid kutatás után fellelhető esetek - fényében tagadhatatlan, „szabad” titulusa „független” mivolta pedig szimplán az önjelöltségnek köszönhető, ami egyebet sem takar, hangzatos és megnyerő marketing lózungnál. Sajnálatos, hogy ezen szavak valódi tartalma lassan kivész és a „cenzúrázott”, „dezinformatív”, „hiteltelen” és „hazug” jelzőkké fognak metamorfizálódni.



Forras:
www.ellenkultura.info

2010. január 8., péntek

Ismerős Arcok : Nélküled





Annyi mindent kéne még elmondanom


S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom


Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk


S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk





Mint a villám tépte magányos fenyő


Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő


Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér


Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél





S bár a lényeget még nem értheted


Amíg nem éltél nehéz éveket


Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk


Mi egy vérből valók vagyunk





Mint a leszakított haldokló virág


Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág


Mint a porba hullott mag, mi többé nem ered


Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.





S bár a lényeget még nem érthetted


Amíg nem éltél nehéz éveket


Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk


Mi egy vérből valók vagyunk!

2010. január 4., hétfő

Döntés




“Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.”(Napoleon Hill)

Free Blog Counter